|
Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!
Friss számunkból 2025/02 |
FILMSZEMLE 2025
Gelencsér Gábor: Ünnepnapok
Régi emlékek (Gothár Péter, Lugossy László, Szabó Simon)
Szemle-paletta (Válogatás a 44. Magyar Filmszemle programjából)
RÁKTÉRÍTŐ MENTÉN
Varró Attila: Paralel körök. Francia Afrika-filmek
Kiss Dalma: Végső búcsú az otthontól. Kavich Neang: A fehér épület
Baski Sándor: Akik végül nemet mondanak. Mohammad Rasoulof: A szent füge magja
Keller Mirella: Női sorsok. Payal Kapadia: Minden, ami fénynek tűnik
FOLK HORROR
Beregi Tamás: Árnyék Wisborg felett. Nosferatu visszatérései
Vízkeleti Dániel: Az új hajnal vámpírja. Vámpírfim és folklór
Buzsik Krisztina: Kollektív önarckép. Farkasember-filmek
TRUBADÚROK
Pauló-Varga Ákos: A gránát, ami késleltetve robban. Kirill Szerebrennyikov: Limonov, a ballada
Huber Zoltán: Túl halk erősítők. James Mangold: Sehol se otthon
Boblista (Dylan filmek az elmúlt 60 évből)
Fekete Tamás: Gyilkos balladák. Képregénylegendák: Reinhardt Kleist: Nick Cave. Uram, kegyelmezz!
FILMMÚLT
Murai András: Mesterember változó politikai széljárásban. Keleti Márton – 1. rész
Kránicz Bence: „Mérnöki logika és túlhevült szürrealizmus”. Beszélgetés Zsellér Annával
FESZTIVÁL
Vincze Teréz: A húszmillió nézős sikerfilmek országa. Hanoi Filmfesztivál
Gyürke Kata: Itt és most Tbilisziben. Tbiliszi Nemzetközi Filmfesztivál
HATÁRSÁV
Gyenge Zsolt: A videonéző magányossága. Bill Viola: Csend
SOROZAT
Sándor Anna: Macondo utcáin a Netflix is megszeppen. Alex García López – Laura Mora: Száz év magány
KÖNYV
Gyöngyösi Lilla: A sorok között. Kránicz Bence: Láthatatlan emberek
KRITIKA
Pazár Sarolta: Mélységi mámor. Luc Besson: A nagy kékség
Pozsonyi Janka: Társasutazás a szülőség felé. Czira Sára – Nagy Eszter: Kabinnyomás
Vajda Judit: Kollaborálni, vízszintesen. Iveta Grófova: Emma és a halálfejes lepke
Klacsán Csaba: Tétre, helyre, befutóra. Will Smith: Utolsó befutók
FILMIO
MOZI
STREAMLINE MOZI
PAPÍRMOZI
Egy szám ára csak 980 Ft!
Előfizetéssel csak 900 Ft!
|
 |
Cikkajánló |
Lajta Gábor: Világszertár (1993/01)
Mozgó, erezett fény-vízben áll a márványlépcső. A nagy, rozsdás horgony csak lazán ledobva, de puhán esett: a márvány sértetlen maradt. (Lejjebb, az első lépcsőfordulóban üres üvegvitrin – Ádám és Éva hűlt helye). A lépcső tetején lezuhant repülőgép roncsai. Néhány lámpája még villog. Vele átellenben, akváriumban egy élő kígyó. Aztán 100 páncél kettős falanxa. Utánuk 100 páncélos állat.
A Willendorfi Vénusz és a Nap termében bársonyszék: itt kellene ülnie a Gyermeknek. (Talán nem engedélyezték gyermekek kiállítását?) Süppedős gyepen megyünk át. Egy kitömött ló mellett fémrekeszben vagy fél köbméternyi aprópénz, beledöfve egy nagy lapát. Kialszik a villany. Egy filmben ilyenkor szokás elvinni a pénzt: nem hoztunk zsákokat. Közvetlenül mellettünk filmet forgatnak; a sötét sziluett Greenaway maga. A százegyedik kiállítási objekt? A Filmrendező? Nem, egyszerűen csak saját tárgyait filmezi. Harmadszor vagy negyedszer közelítenek rá végtelen lassúsággal egy fegyvergúlára. Íme, egy a film élő és sűrű szövetéből kipreparált, irreálisan kinagyított sejt-filmcsinálástöredék. Mindenesetre Greenawaynek, ennek a nyurga, barátságos és szerény fickónak – akiről több rosszat feltételeznénk, mint amennyit kinézhetni belőle – a véletlen jelenléte felfokozza a helyzet irrealitását. Vagyis, hogy tényleg egy filmben vagyunk. Szereplői és nézői a legújabb Greenaway-filmnek. Amit egyébként ő maga is javasolt a Filmvilág jelenlévő tagjainak. Gondosan kikerüljük a lámpaállványzatot, drótokat, síneket és a kamera hatókörét. Mert jólnevelt tárlatlátogatók is vagyunk.... [tovább...]
|
|
 |