KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2022/11
JEAN-LUC GODARD
Báron György: „A mítosz nyelvét értem jobban”. Beszélgetés Boldizsár Ildikóval
Godard MOZI
Ádám Péter: Kufliverzum a köbön. Beszélgetés Dániel Andrással és Jurik Kristóffal
François Truffaut levele Jean-Luc Godard-hoz

MAGYAR MŰHELY
Varga Zoltán: Palack az özönvízben. M Tóth Éva animációs filmjei
Soós Tamás Dénes: „Hol voltál aznap? ”. Beszélgetés Köbli Norberttel
Gyöngyösi Lilla: „Kit hívsz, ha összeomlik a világ? ” Beszélgetés Grosan Cristinával

A TÖRTÉNELEM ÖRVÉNYÉBEN
Pápai Zsolt: Náci nirvánák. A nemzetiszocializmus filmmelodrámái – 1. rész
Árva Márton: Évezredek szemtanúja. Alberto Breccia – H. G. Oesterheld: Mort Cinder
Pauló-Varga Ákos: Túl a vörös vonalon. Beszélgetés Tarik Salehhel
Gyöngyösi Lilla: A metál és a Korán. Tarik Saleh: Fiú a mennyből
Huber Zoltán: Csillaghullás. David O. Russell: Amszterdam

ÚJ RAJ
Kovács Kata: Egy szemlélődő filmes. Michelangelo Frammartino

ARCHÍVUMOK TITKAI
Barkóczi Janka: Elveszett filmtörténet. Eltűnt filmek nyomában
Barkóczi Janka: „A némafilm önmagát falta fel”. Beszélgetés Kurutz Mártonnal

KÖNYV
Murai András: Öngyógyító napló. Ingmar Bergman: Munkanapló I-II.
Csantavéri Júlia: Magyarországról Itáliába és vissza. Pintér Judit: Mesterek és hazák

FESZTIVÁL
Baski Sándor: Kicsi, de erős. Miskolc – CineFest
Huber Zoltán: Szélesedő spektrumok. Toronto

KRITIKA
Vajda Judit: Szerelmes biciklisták. Lukas Dhont: Közel
Schreiber András: Helycserés támadás. François Ozon: Peter von Kant
Nevelős Zoltán: Éljen a szinkron! Csapó András: Magyar hangja…
Déri Zsolt: Maestro. Giuseppe Tornatore: Ennio Morricone

MOZI

STREAMLINE MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
N. N.: A tizenötezredik pillanat (1995/01)

Szilágyi Ákos: Mi az a különös, az a hasonlíthatatlan érzés, amely hatalmába kerít, hatalmában tart bennünket, amikor ezeket a filmeket nézzük, s amely annyira különbözik a történelmi dokumentumfilmek bármely műfajának hatásától? Kézenfekvő a válasz, hogy ez a különös érzés a filmek anyagából adódik. Míg az Ismeretlen háború című koprodukciós alkotás vagy Forgács Péter Privát Magyarországa és Alfred Behrens–Michael Kuball Népmozi és Családi mozi című sorozatai amatőrfilmekből építkeznek, egyes esetekben az amatőrfilmek saját építkezési módjára, „naivitására” mintegy ráhagyatkozva, addig a hagyományos történelmi dokumentumfilm a hivatalos híradó- és dokumentumfilm-anyagból dolgozott, olyan anyagból, amelyet a politikai propaganda vagy – ritkábban – a piaci eladhatóság szempontjai „preformáltak”, amelyben szelekció, beállítás, tagolás mind-mind ideologikus üzenetet hordozott. Ezt az anyagot a történelmi dokumentumfilm ideologikusan „átírhatta”; ironikusan idézőjelbe helyezhette, „leleplezhette”, „átvilágíthatta” avagy – az amatőrfilmekből építkező költői dokumentarizmushoz való közvetlen átmenetként – a túlélők emlékezetének megszólaltatásával, a magánemberi szólamok Pergőtűz-típusú kibontásával dimenzionálhatta át. Mégis úgy gondolom, hogy az a hasonlíthatatlan érzés, amiről beszélek, nem pusztán a kétféle anyag különbségéből fakad, végtére is az amatőr filmanyag sem eleve „ártatlan”, a híradófilm pedig nem eleve alkalmatlan arra, hogy „privatizálják”, vagyis költői módon „mögé” vagy „belétekintsenek” és felfedezzék benne azt a mély, a nézőt óhatatlanul felzaklató szomorúságot, amely a történelem mozgóképéből – a vissza-nem-fordítandó visszaforgatásának képéből – árad. Talán nem véletlen, hogy legalábbis Magyarországon a kezdetet éppen egy ilyen híradófilm „privatizálása” jelezte. Bódy Gábor és Tímár Péter emlékezetes Privát történelem című kisfilmjére gondolok, amelyben a szerző ugyan még nem annyira lírikusként, gondolkodóként, „nyelvjátékosként”, mint inkább kísérletező-felfedező és defetisizáló szakemberként hatol be az ideológiailag kész, lezárt híradófilmbe, de már nem ideológiai szándék – például a leleplezésé – vezérli, és azért „utazik el” az 1943-as vagy 44-es év magyar filmhíradójának képkockájába, hogy a privátembert, az egyes emberben „lakozó" történelmet „kinagyítsa”. A technikai virtuozitás, ha tetszik, a „történelemnagyítás” technicista jellege, a racionális-távolságtartó analízis, valamint a „privát” és a „történelmi” szembeállítása azonban jelzi, hogy Bódy és Tímár filmje még a posztmodern világállapot előtt született, mégha éppen azt a pillanatot testesíti is meg, amikor az avantgardista alapállás átfordul, átcsúszik posztmodernbe....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40