Robert Altman produkciójában és a jelek szerint Robert Altman stílusának igézetében készítette el Alan Rudolph (Altman régi munkatársa) az eposzi terjedelmű munkát Dorothy Parkerről, századunk amerikai irodalmának és irodalmi-művészeti életének színes, érdekes és sok tekintetben jelképes sorsú és működésű alakjáról. „Mrs. Parker” – mert Dorothy Rothschild első férje után kapott nevét haláláig használta, s szerette, ha mindenki így szólítja – a húszas évek gyermeke volt, a szesztilalom és a dzsesszkorszak nevelte íróvá. A film is ezt a világot idézi fel igazi „altmanos” részletezéssel, a végtelenségig pontosan. Ám az életesség, a rögtönzés látszatát keltő ravasz ál-terjengősséggel: hosszú-hosszú jelenetsorok taglalják a húszas évek New York-i bohéméletét, az Algonquin Hotel hatalmas kerek asztalát, s a körötte „ördögi kört” alkotó újságírók, kritikusok reménybeli film- és drámaírók szellemes társalgását, finomabb és durvább marakodásait és persze kusza szerelmi viszonyait is....