KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA NFI MMA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2023/05
MAGYAR MŰHELY
Szekfü András: Álombrigádtól Angyali üdvözletig. Beszélgetés Jeles Andrással
Pauló-Varga Ákos: Előítélet-spirál. Császi Ádám:Háromezer számozott darab
Bazsányi Sándor: Saját nyelv? Kárpáti György Mór: Saját erdő
Varga Zoltán: Közönségből közösség. Beszélgetés Bárdos Ferenccel

REBELLIS RENDEZŐK
Lénárt András: Az utolsó spanyol bástya. Carlos Saura 1932 – 2023
Gervai András: Amerika felfedezése. Michael Moore, a „provokátor”

KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
Szép Eszter: Ajtók szabad terekbe. Nick Sousanis: Unflattening

A ZSÁNER TÜKRÉBEN
Rudas Dóra: A fantázia elidegeníthetetlensége. LMBT a kortárs rajzfilmekben
Benke Attila: Ördög bújt beléjük. Kortárs amerikai démonhorrorok
Huber Zoltán: Tükörjátékok. Hasonmás-filmek

VIDEÓJÁTÉK/FILM
Beregi Tamás: Mario és a varázslók. D&D és Super Mario adaptációk
Mosolygó Miklós: Kamera által pixelesen. A videójáték-adaptációk története – 1. rész

ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
Kiss Dalma: Keserédes nosztalgia. Joan Micklin Silver

FESZTIVÁL
Gyürke Kata: A hétköznapok misztériuma. Berlin
Boronyák Rita: Az észt álom. Észt filmhét

ARCHÍVUMOK TITKAI
Barkóczi Janka: Néma jéghegyek. A filmrestaurálás kihívásai

FILM/ZENE
Schubert Gusztáv: Zseni a futószalagnál. Rózsa Miklós: Kettős élet; Hubai Gergely: Zene: Miklós Rózsa
Déri Zsolt: Hatról az ötre. Scott Neustadter – Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six

KRITIKA
Varró Attila: Öntudatfilm. Ari Aster: Amitől félünk
Kránicz Bence: A Paradicsom fantomja. Albert Serra: Pacifiction
Baski Sándor: Ahogy azt a kaszkadőr elképzeli. Chad Stahelski: John Wick: 4. felvonás
Navarrai Mészáros Márton: Érzelmek iskolája. Szövényi-Lux Balázs: Az első kettő

FILMIO

MOZI

STREAMLINE MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 680 Ft!
Előfizetéssel csak 600 Ft!




Cikkajánló
Schubert Gusztáv: A vérnősző angyal (1995/01)

Oliver Stone új munkája alighanem nálunk is az év botrányfilmje lesz. Minden esélye megvan rá: véres és kegyetlen a történet, amit elbeszél, és sokkolóan szuggesztív, ahogy elmeséli. A Született gyilkosok főhősei Mickey és Mallory, ámokfutó szerelmesek, akik röpke három hét alatt ötvenkét embert küldtek rossz- vagy épp jókedvükben a másvilágra. Legtöbbjüket Magnummal, késsel, villával intézik el, ahogy rendes tömeggyilkosokhoz illik, csak Mallory szüleinél adódott némi eltérés a mass-murder etikettől, a rosszarcú (és még rosszabb modorú) atyával emelőrúd végez, majd az akváriumba fojtogatják, az örökkön káráló tyúkanyóval pedig égő benzin, de hát minden kezdet nehéz. Ami utána jön, gyors és elegáns munka, arról igazán nem tehetnek, hogy annyi minden gusztustalanság van egy porhüvelybe belezsúfolva, ami alkalomadtán kisprickol meg kitüremkedik. „A gyilkosság tiszta” – hogy Mickey Knox-ot idézzük. Már ha az ember tömeggyilkos. A sorozatgyilkosok kevésbé pedánsak. Az egy másik pálya, más az indíték, másféle a gusztus: ott kimondottan a belsőség a fontos, és bizony hasfelmetszés, trancsírozás, emberevés közben nehéz rendet tartani. Szóval nem kell a hivatásos és önkéntes cenzoroknak a patakvéren felháborodni, láttunk már rosszabbat is, példának okáért legutóbb A bárányok hallgatnak mészárszékét. Sőt olvastunk is: a 90-es évekbeli Amerika legnagyobb irodalmi botrányát kavaró regénye (Bret Easton Ellis: Amerikai psycho) épp most jelent meg nálunk. Hőse egy tökéletes úriember, egy snájdig Wall Street-i bankfiú, aki hajléktalanok legyilkolásával kezdi, majd alkalmi szeretőinek megkínzásával és miszlikbe aprításával folytatja sorozatgyilkosi pályafutását. Míg be nem teljesedik rajta a logikus drámai végkifejlet: emberevésre adja magát. Nem sok öröme lesz benne, nem tud főzni. Nem vicc! Szépirodalom. Ha talán nem is annyira nagy regény, mint amennyire hosszú. Én legalábbis a szerző és a gyilkos minden bonctani leleménye ellenére kissé(?) untam. Na ja, már játékmackóim belső titkai sem érdekeltek. Igaz, csöves Philips–Pajtás rádiónkat, már kimúlta után, mégiscsak kibeleztem, de sorozatgyilkosi, műszerészi karrierem ezzel aztán meg is szakadt, zavart, hogy csak szétszerelni tudtam, összerakni nem. Persze jól emlékszem az álszent indítékra: „majd megjavítom”. Szóval kellő időben elgondolkodhattam az okain is tán: minden hasfelmetsző ezt akarja, „megjavítani”. Mindenekelőtt saját elrontott, kudarcos életét, de ha már nekikezdett, rögtön az egész elrontott világot. Megkísérli kimetszeni belőle a „rosszat”: a szajhákat (Hasfelmetsző Jack), a nőket (Ted Bundy, Edward Gein), a homoszexuálisokat (John Gacy, Jeffrey Dahmer), a politikusokat (mint a Taxisofőrtől inspirált Hinckley). Továbbá immár nagyban játszva a zsidókat, a szerbeket, a horvátokat, a kommunistákat, a szabadelvűeket, a keresztényeket, a muzulmánokat, egyáltalán – és ez a tömeggyilkos igazi hivatása – az embereket....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40