Sepsi László
Exodus: Gods and Kings – amerikai, 2014. Rendezte: Ridley Scott. Írta: Bill Collage, Adam Cooper, Jeffrey Caine, Steven Zaillian. Kép: Dariusz Wolski. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Christian Bale (Mózes), Joel Edgerton (Ramszesz), Aaron Paul (Józsué), Sigourney Weaver (Tuja). Gyártó: Scott Free / Volcano Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 142 perc.
Kérdéses, hogy Ridley Scott stúdiónyomásra vagy alkotói monománia okán tér vissza minduntalan a gigászi kosztümös kalandfilmek műfajához, viszont az kétségtelen, hogy a Gladiátor sikere óta kísérletezőbb kedvű munkáit (Trükkös fiúk, A jogász) idővel egy újabb felemás hőseposz (Mennyei királyság, Robin Hood) követte. A Mózes történetét feldolgozó Exodus utóbbiak közé tartozik, de a szintén egy korábban már bevált receptet továbbgondoló Prometheus bizarr eredettörténetéhez hasonlóan Scott és forgatókönyvírói ezúttal is próbálták pár szokatlan csavarral feldobni a forrásanyagot. Az Alien-prequel túlhabzó new age-es világképével szemben az Exodus épp a fantasztikumot igyekszik száműzni a bibliai mítoszból, természeti jelenségekkel indokolva a tíz csapást és hallucinációkkal Mózes látomásait. De a természettudomány és a pszichológia bevetése mellett az Exodus mégis az Úr ábrázolásával fordítja ki végképp az alaptörténetet: a Sínai hegyen változásokat szorgalmazó, duzzogó kiskölyök nyíltan rájátszik a Sátán megfestésének tömegfilmes hagyományaira (különös tekintettel az Ómen-filmekre), ezzel megnyitva Mózes történetét egy eddig nagyjából példátlan értelmezés felé. Bár A jogász önparódiába hajló McCarthy-nyomasztása után nem volna meglepő, ha Scott újfent a gonosz uralta világegyetem gondolatát variálná, de az Ószövetség revíziója kimerül a fent leírt, ötletszerű változtatásokban. Az erős színészgárda ellenére is sekélyes karakterábrázolás hamar rövidre zárja a film pszichologizáló felvetéseit, a két és fél órás játékidő végére látványosan kivitelezett Biblia-illusztrációvá laposodó cselekményben pedig csak szétszórt anomáliáknak, nem pedig átgondolt koncepció eredményének tűnnek az Exodus újszerű elemei. Ridley Scott rendezéseiben viszont már jó ideje csak az efféle anomáliák jelentik az elsődleges izgalomforrást.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12079 |
