rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Tango Libre – Szabad a tánc

Forgács Nóra Kinga

Tango Libre – francia, 2012. Rendezte: Frederic Fonteyne. Írta: Philippe Blasband és Anne Paulicevich. Kép: Virginie Saint-Martin. Szereplők: François Damiens (Jean-Christophe), Sergi López (Fernand), Jan Hammenecker (Dominic), Anne Paulicevich (Alice). Gyártó: Artemis Productions. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 98 perc.

A tapasztalt mozijárók klisé-detektora pirosan villog, mikor a belga francia Frédéric Fonteyne (Pornográf viszony, Gilles asszonya) legújabb, Tango libre – Szabad a tánc című filmjének rövid tartalomismertetését olvassák, hiszen a táncórákon összemelegedő párosok történeteivel tele van az álomgyári padlás. Ezúttal azonban korai a gyanú, a tangó ugyanis csak beindítja a zárkózott börtönőr, JC (érdekes a Krisztus-monogram mint becenév) és a mágneses vonzerővel rendelkező, ám inkább áldozat-típus, mint femme fatale Alice cseppet sem klasszikus szabású viszonyát.

A tánc a későbbiekben egy különös helyszínen és közegben, a börtönben nyer majd fontos szerepet, ha nem is mélyen szántóan, de szellemesen és hatásosan megidézve olyan problémákat, mint a bűnük miatt is stigmatizált, el- és összezárt férfiak közötti kulturális előítéletek, hatalmi viszonyok, az intakt személyiség megőrzésének lehetőségei és a homofóbia érzékeny kérdése. A valódi tétet azonban annak a kacifántos viszonyrendszernek a felépítése, majd drámai konfliktusokkal teli, fejlődéstörténetekkel súlyozott, mégis kalandos, vígjáték-, melodráma- és gengszterszüzsébe oltott megreformálása jelentené, ami három felnőtt és egy serdülő férfi, valamint a fent emlegetett nőszemély között alakul. A film ezen a nemes kihíváson vérzik el (nem pedig a tánciskolai vizsgán). Fonteyne próbálkozása nem érdemtelen, de nem tudja átérezhetően kibontani a sokszereplős viszonyt, sem pedig megtalálni a helyes arányokat dráma és műfaji stilizáció között, így nem sikerül hőseit sem a hétköznapok rögvalójából a kalandok álom(gyár)béli mesevilágába katapultálni – ahol a legvakmerőbb elképzelés is karnyújtásnyira lévő lehetőséggé varázsolódhatna. A finálé így is tartogat egy adag fékezett habzású eufóriát, mindemellett indokolja a szintén fentebb emlegetett Krisztus-párhuzamot is, a maga addigra már esetlenségében is bájos módján.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11413

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 633 átlag: 5.55