Kovács Marcell
Újabb fejezetek Frank Miller fatalista bûnképregény-sorozatából.
Közel tíz évvel a
formabontó látványvilágával feltûnést keltõ Sin
City után Frank Miller és
Robert Rodriguez
újabb fejezeteket filmesített meg Miller fatalista bûnképregény-sorozatából. Idõközben
jócskán megváltozott a film és a képregény kapcsolata: a sokadik gyermekkorát
élõ mozi habzsolja a comics-tól
kölcsönzött akcióközpontú fantasy-meséket. A Marvel-univerzum teljes létszámmal
átköltözött a filmvászonra, Christopher Nolan Batman-trilógiáját és a Miller 300-ából
készült két feldolgozást pedig a felnõtt közönség is lelkiismeret furdalás
nélkül nézhette végig.
Sin Cityben azonban mi sem változott. Az alkotók továbbra is a képregény és
a film nyelvének összeházasításával vannak elfoglalva, az erõsen stilizált,
fekete-fehér foltokból felépített képi világ a film legmarkánsabb
jellegzetessége. Csakhogy már túl vagyunk a rácsodálkozáson, hogy milyen szépek
a képregény kockái mozivászonnyi méretre komponálva, második nekifutásra jóval nyilvánvalóbbak
a film hiányosságai. A több fõhõst követõ, epizodikus szerkezet a szokásos
alapsztorit variálja: a baltaarcú fõhõs sorozatosan kapja a pofonokat hamis
szerelmétõl vagy a kisemberek életét is megnyomorító helyi hatalmasságtól, esetleg
mindkettõtõl, mígnem egyszer elszakad a cérna, és elégtételt vesz a
sérelmekért.
A történetek hasonlósága elsõ alkalommal még hatásosan nyomatékosította a
Sin City-univerzumot uraló reményvesztettséget, mostanra viszont már inkább önismétlésnek
hat, egysíkúvá teszi a cselekményt, amit az epizódok váltogatása nem színesít,
inkább csak bonyolulttá tesz. Az összezsúfolt történetek kapkodós hatást
keltenek, a folyamatos narráció kényszeres beszélõvé változtatja a képregény hallgatag
szereplõit. A képregényes látvány megidézésében hajlíthatatlan alkotói szándék
a cselekmény tekintetében a mozis korszellemnek engedményt téve a történet
sûrítésére vállalkozik. Ha egy képregény-történet kockái csak rövidfilmnyi idõt
töltenek meg, akkor vegyünk belõlük, mondjuk, hármat. Pedig az igazi kihívás a képregénypanelek
között, a fehér margón megbújó láthatatlan események megfilmesítése lett volna,
a Sin City esetében ezek többnyire a
magány és a tépelõdés, elismerem, nem könnyen filmre írható történései. Az új Sin City-film az „ugyanolyan, csak nem
olyan jó” típusú folytatások sorát gyarapítja: Miller világának kedvelõit
elszórakoztatja, a többiek viszont csak a szinte kizárólag ruhátlanul látható Eva
Greenre emlékeznek majd belõle.
Sin City: Ölni tudnál érte (Sin City: A Dame to Kill For) – amerikai, 2014. Rendezte:
Robert Rodriguez
és Frank Miller. Írta: Frank Miller. Kép: Robert Rodriguez. Zene: Robert
Rodriguez és Carl Thiel. Szereplõk: Mickey Rourke (Marv), Jessica Alba (Nancy),
Josh Brolin (Dwight), Bruce Willis (Hartigan), Eva Green (Ava). Gyártó:
Aldemisa Entertainment/Demarest /Miramax/Solipsist Films/Troublemaker Studios.
Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált.
103 perc.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/10 34-34. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11927 |
