Jankovics Márton
A zsarnoki felnõtt-társadalom rémképe mind gyakoribb.
Változnak az idõk, és velük együtt
változnak a vászonra felkúszó kollektív félelmeink is. Hol vannak már a 70-es
évek horrorjainak démoni gyerekei, vagy a Mechanikus
narancs erõszakos és érthetetlen szlenget beszélõ kamaszhordái? A fókusz
mára eltolódott, és a következõ generációk elvadulása miatt aggódó szülõi
nézõpont helyett, a tinédzserek félelmei kapják a fõszerepet. Így lett
Hollywood egyik jövedelmezõ exportcikke egy elnyomó felnõtt-társadalom rémképe,
mely merev szabályok közé szorítja, kényszerpályára állítja, és puszta eszközzé
degradálja saját fiataljait.
Az éhezõk viadala nyomdokain
járó young adult disztópiák eme divathullámának egyik jellegzetes egyede Az útvesztõ is, mely túl sokkal nem
járul hozzá a mûfaj eszközkészletéhez. A többi trónkövetelõhöz hasonlóan, úgy
tûnik, õ is az utánzást tartja a legcélravezetõbb taktikának. James Dashner
regényfolyamának és az azon alapuló filmnek az egyetlen figyelemre méltó
újítása az in medias res dramaturgia,
mellyel minket és a szereplõket betaszít a furcsa és kényelmetlen
alaphelyzetbe.
A körülményes expozíciót
sutba vágó felütés tehát jól mûködik, kérdések sorát ültetve el a nézõben: Mi
ez az egész labirintus? Miért nem emlékeznek az ideküldött gyerekek a
múltjukra? Miféle lények motoszkálnak odakint? Ám ahogy telik az idõ, és sorban
kapjuk a banálisabbnál banálisabb válaszokat ezekre a kérdésekre, rohamosan
lanyhul a kezdeti feszültség is. A film ugyan jó érzékkel hagyja el az alapmû
néhány fölösleges elemét, ám azzal, hogy még tovább áramvonalasítja az eleve
nem túl komplex karaktereket, végleg kétdimenzióssá teszi õket. A szereplõknek
szinte a homlokán villog a felirat, hogy milyen dramaturgiai célra
szerzõdtették õket. Egyre laposabb konfliktusaikba csak a tisztességesen
megkomponált üldözési jelenetek visznek némi izgalmat, melyek aztán a folytatásnak
szemérmetlenül megágyazó fináléba torkollnak. A nézõt közben mindvégig ugyanaz
az érzés gyötri, mint Thomast, az útvesztõbe amnéziásan bedobott fõhõst: hogy
ezt az egészet már látta valahol.
AZ ÚTVESZTÕ (The Maze
Runner) – amerikai, 2014. Rendezte: Wes Ball. Írta:
James Dashner regényébõl
Noah Oppenheim és Grant Pierce Myers. Kép:
Enrique Chediak. Zene:
John Paesano. Szereplõk: Dylan O'Brian (Thomas), Will Poulter (Gally), Thomas
Brodie-Sangster (Newt), Kaya Scodelario (Teresa). Gyártó: 20th Century Fox /
Gotham Group. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
113 perc.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2014/10 41-41. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11934 |
