Arca bibircsókos, tekintete opálos, szeme pókhálós, nevetése szögletes a mesterségesen összerántott bőr fogságában – ő, valóban ő Robert Redford. Vénülő kéjencként tündököl Adrian Lyne negyedik filmjében, s hogy az öregedés még fájdalmasabb legyen, a kicsattanóan fiatal Demi Moore és Woody Harrelson mellett feszeng. Romlott lelkű milliomos, maga az ördög, aki egy szép nőért köt alkut.

Adrian Lyne tudja, hogy a filmmeséket nem fontos megírni, készen kaphatók (a Flashdance karriertörténete, a 9 és fél hét fotogén héjanásza és a Jákob lajtorjája szorongás-víziója mind-mind készen kapott dramaturgia). A csalfa élet most is feladta a lehetőséget: míg az ember fiatal, mása sincs, csak a szép felesége (Demi Moore) és lyukas zsebű álmai, midőn megöregszik, tele a bugyelláris, de a test már nem oly üde (Robert Redford). Jön hát a tisztességtelen ajánlat, ami lassacskán felőrli az ifjú pár házasságát, de bearanyozza a csálé mosolyú milliomos napjait.

A mesében csak a jó nyeri el jutalmát, az élet-filmben a rossz is: egy kicsit mindenki boldog, egy kicsit mindenki szenved, csupán a néző marad hoppon. Redford, Moore, Harrelson unalmasan tökéletes.

Villanásnyi öröm Seymour Cassel, kiszámíthatatlan mosolyával, fáradt tekintetével. Jól áll neki a melegszívű gazfickó figurája (ezt játszotta Alexandre Rockwell A levesben című filmjében is), szerencsére nem bódította el a női negély. Látszik, hogy nem bízik az egész históriában. Nem lenne tisztességtelen ajánlat különb filmekhez szerződtetni!