Teszár Dávid
Capharnaüm – libanoni, 2018.
Rendezte: Nadine Labaki. Írta: Nadine Labaki, Jihad Hojaily és Georges Khabbaz.
Kép: Christopher Aoun. Zene: Khaled Mouzanar. Szereplõk: Zain Al Rafeea (Zain),
Yordanos Shiferaw (Rahil), Kawtar Al Haddad (Souad), Boluwatife Bankole
(Yonas). Gyártó: Mooz Films. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 121 perc.
A libanoni Nadine Labaki
videóklipek és reklámfilmek készítésével kezdte a pályafutását, nagyjátékfilmes
rendezõként 2007-ben mutatkozott be: az itthon is forgalmazott Karamell egy kedélyes romantikus komédia
volt öt bejrúti nõvel a fõszerepben. A közel-keleti nõi sorsok bemutatására
fókuszált az És most merre? (2011) Lüszisztraté-variációja is, amely énekes
betétekkel egészítette ki az alkotás továbbra is könnyed, humoros alaptónusát.
Legfrissebb munkája, a Kafarnaum
témájában és hangnemében radikális váltást, a számtalan nemzetközi elismerés
(köztük a Zsûri díja Cannes-ban) pedig markáns kvantumugrást jelez a rendezõnõ
életmûvében: nõk helyett most egy 12 éves kisfiú, Zain hétköznapjait
kísérhetjük figyelemmel, míg a kulcsszó önfeledt kacérkodás és derû helyett a
mélyszegénységbõl fakadó kilátástalanság és reményvesztettség lesz.
A bejrúti nyomornegyedbe
kalauzoló, ólomsúlyú mozi dokumentarista igénnyel készült (az amatõr szereplõk
filmbéli és valóságos élete alig különbözik, a fõszereplõ gyermek egy szíriai
menekült), amelyben egy rendhagyó bírósági ügy ad lehetõséget arra, hogy
múltbéli visszapillantásokon keresztül képet kapjunk Zain és nincstelen
családja életérõl. A bénító erejû tudatlanság okán („minek mennél iskolába,
fiam?” – így az apafigura) zérus kitörési lehetõséggel rendelkezõ kisfiú hatalmas akaraterõvel és talpraesettséggel igyekszik túlélni
a pokoli körülmények ellenére, nagy szeretettel óvja a kishúgát a
gyermekházasságtól és még akkor is helytáll, amikor egy csecsemõ felügyeletével
bízzák meg, miután elszökött otthonról. Labaki szívszorító melodrámáját egyik
oldalról a túlzsúfoltság (behozza az illegális bevándorlás és az
emberkereskedelem témáját is), másik oldalról a bombasztikus nagyotmondás
fenyegeti (lásd a tévés betelefonálást), mégis mûködik. Ez nagyrészt annak
köszönhetõ, hogy a direktor nem áldozza be a Kafarnaumot az aktivista message
movie-k oltárán, és ebben egy olyan hiteles személy (egyúttal
casting-telitalálat) segíti, mint a gyakorlatilag önmagát alakító fõszereplõ
Zain Al Rafeea.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 55-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13978 |
