Kovács Patrik
Bram
Stoker’s Dracula – amerikai, 1992. Rendezte: Francis Ford Coppola. Szereplők:
Gary Oldman, Winona Ryder, Anthony Hopkins. Forgalmazó: Bontonfilm. 128 perc.
Drakula
gróf, Bram Stoker híres regényének címszereplője a húszas évek hajnalától
temérdek mozgóképes adaptációban kortyolta élvezettel az embervért, s alakja
azóta popkulturális ikonná nemesedett. Számos filmes reinkarnációja közül máig
az 1992-es Drakula az egyik
legnevezetesebb. Francis Ford Coppola rendezése gyökerénél ragadja meg a
mítoszt; a hajdani mozi-fenegyerek kiváltképp lojálisan viszonyul Stoker
könyvéhez, rendre megőrzi az eredeti mű történetének kulcsmozzanatait, és „csupán”
egyetlen jelentősebb módosítással él: a vámpírfejedelem (Gary Oldman) és a
hamvas Mina Murray (Winona Ryder) kapcsolatát buja, korokon átívelő,
halhatatlan szerelemmé duzzasztja. Ekképp válik a Drakulából éjfekete melodráma, kárhozott lelkek halálkeringője, s e
minőségében a mozi sokkal inkább az elmúlt évtizedek vámpírrománcaihoz
kapcsolódik, mintsem a korábbi Drakula-feldolgozásokhoz (az egyetlen kivétel
John Badham 1979-es, azonos című munkája, mely szintúgy a történetben megbúvó
érzéki romantika kiaknázására törekedett).
Voltaképp
a gótikus horror is csak díszlete e míves, ám kissé álmosító szerelmi
tragédiának, s Coppola patikamérlegen adagolja a vérbő harci szekvenciákat is.
Cselekményépítése sem tartogat meglepetést: a sokszor töredezett, kurta
jeleneteket eredményező időbeli ugrások és a szüntelenül cserélődő
narrátorhangok Stoker szerkesztési elvét tükrözik, a regény elbeszélése ugyanis
főként a hősök leveleiből, naplóbejegyzéseiből és fiktív újságcikkekből áll
össze. A Drakula egyetlen igazi
nóvuma a gazdagon megmunkált képi világ. Coppola és operatőre, Michael Ballhaus
valósággal tobzódnak a vizuális bűvészmutatványokban: expresszionista
világítástechnika vegyül ismétlődő áttűnésekkel, egymásra fényképezéssel,
kettős expozícióval, lassításokkal, továbbá nagylátószögű optikával. A Drakulát részben e szemkápráztató
sziporkák avatják lüktető, érzéki utazássá, hamisítatlan onirikus élménnyé:
cserébe még a sovány történet üresjáratait is megbocsátja a nagyvonalú néző. Az
impozáns színészgárdából ellenben csak a címszerepet alakító Oldman és a mindig
kiváló Anthony Hopkins emelkedik ki, aki ezúttal a vámpírvadász Abraham Van
Helsing bőrében remekel.
Extrák: Bevezető
a filmhez, audiokommentár Coppolával.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14013 |
