Nagy V. Gergő
Pig – amerikai, 2021. Rendezte és írta: Michael Sarnoski. Kép: Patrick Scola. Zene: Philip Klein, Alexus Grapsas. Szereplők: Nicolas Cage (Rob), Alex Wolff (Amir), Adam Arkin (Darius). Gyártó: Pulse Films / AI Film / Endeavour Content. Forgalmazó: TVGo. Feliratos. 92 perc.
A (film)művészet egy erdő – mondja Gianfranco Baruchello; és ebben a titkokkal és szellemekkel teli erdőben minden befogadó építhet egy otthont vagy búvóhelyet, bekuckózhatja magát életművek és alkotások rejtett odvaiba, adott esetben rátalálhat a legbensőbb félelmeire is. De arra talán még nagyobb az esély, hogy Nicolas Cage-re talál rá – elvégre a hollywoodi camp különnemű kultuszhőse, az abszurd tombolások nagymestere lényegében erdőszéli remetévé képezte magát a legutóbbi pályaszakaszában. A Mandy az Árny-hegység fenyveseiben gubbasztó művészpárról mesél, a Color out of Space a rengetegbe költözött családfőről tudósít, a Pig hőse pedig egy csövessé züllött ex-séf, aki az oregoni vadonban gombákat gyűjtöget – hogy aztán szeretett disznajának elrablása miatt újra visszatérjen a civilizációba.
Ez a remetekarakter sosem festett még ennyire pocsékul: szőrzete lompos, mozgása lomha, arcán pedig odaszáradt vér díszeleg – amelyet a valaha nagyrabecsült konyhafőnök állhatatos büszkeséggel hordoz keresztül a cselekményvilágon. S mintha a háttérben virító, őszi falevelekre is ráfröccsent volna Nicolas Cage vére: testi-lelki fájdalma és életének sötét tudása láthatóan kisugárzik minden irányba, és nem kíméli a disznó keresése közben feltűnő ismerősöket (például valahai konyhai alkalmazottját, akihez dermesztő monológot intéz) meg az alkalmi sofőrjét sem (aki tátott szájjal figyeli a bűzhödt szakács igazságbeszédeit). Merthogy az elsőfilmes Sarnovski nem a kétes hírű előképek nyomvonalán jár: szórakoztatóan kretén bosszúfilm helyett a férfiúi gyász rezervált drámáját meséli – méghozzá a régivágású buddy-mozik laza narratív formájában. A sportkocsis szarvasgomba-dealer és a rosszkedvű disznóbarát szolid szövetséget épít az elegánsan komponált elbeszélés során, ami a színészsztár magánszámai helyett inkább a hetvenes évek legszebb férfiduettjeit idézi meg, Esőembertől a Madárijesztőig. A Disznó végső soron valódi komolyságot ad Cage világból kivonult alakjának – így az egyik masszívabb, délcegebb fának tűnik az életmű erdejében.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/05 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15349 |
