Mátyás Péter
Akik ismerik a Farrelly fivérek korábbi munkáit, a Dumb és Dumbert és a Tökös tekést, azokat nem érheti meglepetés. A film cselekménye a tiszta tekintetű, szép és jóságos Mary körül forog, akibe az összes férfi beleszeret. Rajongók serege üldözi őt, köztük a csetlő-botló, ámde becsületes Teddel. Mindannyian a lányt ostromolják, miközben vetélytársaikat kínos helyzetbe hozva igyekeznek lejáratni. A történet a romantikus komédia szabályait követi, amit időről időre vaskos tréfák szakítanak meg. Értjük a rendezők vonzódását a polgárpukkasztó, a nyárspolgárt felháborító, megdöbbentően nyers humor iránt. Az ábrázoláshoz azonban kényes egyensúlyra és kivételes művészi erőre lenne szükség, aminek most híján vagyunk. Ugyanis a nevetés tárgya olykor altesti tájakon vándorol, egy cipzárral becsípett férfi nemi szerv vagy éppen szellentés formájában, de nem jobb a helyzet az undorító kiütések és gusztustalan izzadtságcseppek látványakor sem. Az értelmi fogyatékosok kigúnyolása, ütődöttként való bemutatása pedig egyenesen ízléstelen. Itt nem fukarkodnak a vulgáris humor nem éppen irigylésre méltó adományával. A közönség viszont egyre türelmetlenebbül feszeng a hosszadalmas és érdektelen részek alatt. Talán négy jelenet kivétel ez alól, ahol működnek a gegek. Az egyikben Mary ügyeletes barátja egy túlságosan is lenyugtatott, vad kutyába akar lelket verni. Simogatja, dédelgeti az önkívületben lévő állatot. A jelenet eredetije az Ének az esőben című klasszikusból származik, amikor Donald O'Connor híres slágere, a „Nevettess!” alatt egy filmgyári bábut ölelget és csókolgat. Sajnos a Keresd a nőt!-ben ez a mélyebb értelmű humor csak rövid közjáték marad.
Senki sem fog védekezni, ha egy film a rekeszizmokat célozza meg. De senki sem fog nevetni, ha célt tévesztve szellemtelenségbe és idiotizmusba torkollik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3939 |
