Köllő Killa
Ha szerepel gyerek és állat egy filmben az biztos siker az álomgyár receptje szerint. Kérdés, hogy népszerű lehet-e egy japán film, ha négy gyermek a főszereplője. A legnagyobb tizenkettő, a legkisebb öt éves, mindegyiknek más az apja, és három közülük titokban lakik a frissen költözött lakásban. Édesanyjuk elutazik egy rövid időre, aztán örökre lelép új barátjával. A gyermekek pedig megpróbálják élni megszokott életüket, a legnagyobb gazdálkodik a pénzzel, a többi három pedig próbálja eltitkolni a lakók elől, hogy létezik. És közben folyamatosan várják az anyát.
Az igaz történet alapján készült Senki sem tudja dokumentarista stílusban követi nyomon a gyermekek életét, akik egy ideig tartják a család által közösen felállított szabályokat, de az idő múlásával a rend felborul. Miután vizet, gázt, villanyt kikapcsolnak otthonukban, méltóságteljesen járnak le a közeli parkba ivóvízért és ruhát mosni, csak együtt lehessenek, és ne kelljen intézetbe menniük. A gyermekek szemszögét bemutató film – a puritán stílus miatt – távol áll az érzelgősségtől és mindenfajta hatásvadászattól. Megindító ugyanakkor, ahogyan a számukra fontos apróságoknál elidőz a rendező, és komolyan veszi egy-egy körömlakk, virág, vagy kompjúterjáték fontosságát.
A négy gyermek fantasztikus színészi teljesítménye is a film természetességéből adódik. Nincs egyetlen erőltetett pillanat sem. Az öröm valódi öröm (például amikor a hónapok óta négy fal között élő kislányt a legnagyobb kiviszi a városba születésnapja alkalmából), a szomorúság pedig nem az arcukon látszik, hanem a nézőben születik.
Nem csoda, hisz a filmet valós időben és az események sorrendjében vették fel, így a gyermekek fizikai fejlődése a szemünk előtt történik. Ugyanakkor egy évnyi forgatás egy kis lakásban többet is kihoz belőlük, mint pusztán az életkorukból adódó növekedés.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8465 |
