Tüske Zsuzsanna
Himlens hjärta – dán, 2008. Rendezte: Simon Staho. Írta: Simon Staho és Peter Asmussen. Kép: Anders Bohman. Zene: Stefan Nilsson. Szereplõk: Jakob Eklund (Ulf), Lena Endre (Susanna), Maria Lundqvist (Ann), Mikael Persbrandt (Lars). Gyártó: Film i Väst / Sveriges Television (SVT) / Trollhättan Film AB / XX Film. Forgalmazó: Cirkofilm. Feliratos. 95 perc.
Számos mûfaj gondoskodik róla, hogy betekintést nyerjünk a férfi–nõ kapcsolat sötét útvesztõibe, ezek közül is talán legintenzívebb hatásfokkal azok az örökzöld kamaradrámák mûködhetnek, melyek a házasélet viszontagságait, a párnák alatt lapuló titkokat és a töréstesztnek bizonyuló konfliktusokat tárják fel. Ilyen esetekben az alkotók szívesen élnek a duplázás módszerével: a központi pár mellé kontraszt gyanánt vagy éppen a feltárulkozások generálójaként egy másik kapcsolat szereplõit helyezik. Ezt a stratégiát többek közt olyan klasszikusok példázzák, mint a Nem félünk a farkastól, vagy Ingmar Bergman remekmûve, a Jelenetek egy házasságból.
Az idei darab (ahogy a honi forgalmazási cím is sugallmazza) leginkább az utóbbi nyomdokaiban lépked, nem csupán származása folytán, de bizonyos bergmani jellegzetességek megidézése révén is. A társasjáték négy résztvevõje, Susanne, Lars, Ann és Ulf ezúttal szinte egyenrangú szereplõi a történetnek, amelyben egy közös vacsora során terítékre kerülõ anekdota a házasságtörésrõl és újrakezdésrõl elegendõnek bizonyul ahhoz, hogy az egymás mellett keserû magányban élõ Ann és Ulf közti távolságot tovább növelje, valamint Susanne és Lars látszólag felhõtlen, biztonsággal kipárnázott életét is megbolygassa. Rejtett titkok, félelmek az elszalasztott lehetõségektõl, váratlan vonzalmak kerülnek felszínre, hogy próbára tegyenek házasságot és barátságot egyaránt.
A kamaradráma témaválasztásán túl formai szempontból is a bergmani örökségbõl táplálkozik: számos beállítás, a szereplõk térbeli elhelyezkedése, a háttér absztrahálása már-már szó szerinti idézetnek minõsülnek, valamint az arcok színpaddá változtatása is hithû követõrõl árulkodik. Annak ellenére, hogy Simon Staho (Nappal és éjjel) filmje a kiváló színészi játék érdemét mindenképp felmutatja (ami kulcsfontosságú elem az ilyen típusú alkotások mûködõképességéhez), összességében az utódok sorsára jut, vagyis képtelen kilépni az etalondarab árnyékából.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/09 56-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9483 |
