Baski Sándor
Get Smart – amerikai, 2008. Rendezte: Peter Segal. Írta: Tom J. Astle és Matt Ember. Kép: Dean Semler. Zene: Irving Szathmary és Trevor Rabin. Szereplõk: Steve Carell (Maxwell Smart), Anne Hathaway (99-es ügynök), Dwayne Johnson (23-as ügynök), Terence Stamp (Siegfried), Bill Murray (13-as ügynök), James Caan (Az elnök), Masi Oka (Bruce). Gyártó: Mad Chance / Mosaic Media Group / Road Rebel / Village Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 110 perc.
Ha története alapján arra gyanakodnánk, hogy a Get Smart – az alulmúlhatatlan magyar címet hanyagoljuk inkább – a Rowan Atkinson-féle 2003-as Johnny English lekoppintása, akkor nem járunk jó nyomon. A fõhõs itt is egy olyan íróasztal mögött senyvedõ titkosszolga, aki Bond-szerû ügynökkarrierre vágyik, amire végül a kémügyosztályt megtizedelõ merénylet nyomán kapja meg a lehetõséget, az amerikai verzió azonban egy azonos címû, hatvanas évekbeli tévésorozat feldolgozása. Mégis, ahogy a brit kémfilm-paródia teljes egészében az egykori Mr. Bean játékára épített, úgy a Get Smart is igazi „one man show”. A valaha humoristaként kezdõ Steve Carell eddig még nem tudta bebizonyítani, hogy neve Will Ferrelléhez vagy Jack Blackéhez hasonló brand, amelyre egy egész film alapozható: a 40 éves szûz sikere után az Evan, a Minden6ó bukása legalábbis kétségeket ébreszthetett producerekben és nézõkben egyaránt. A Get Smart jó eséllyel változtatni fog ezen a helyzeten, ami leginkább annak köszönhetõ, hogy a 86-os ügynök szerepében Carell végre szabadjára engedhette a televíziós munkái során (The Daily Show, A Hivatal) tökéletesített sajátos deadpan-humorát. Alkatához leginkább a kimért modorú, feszélyezetten viselkedõ, kétbalkezes és stréber figurák illenek, Max Smart pedig éppen ilyen. A sûrûn adagolt verbális és slapstick poénok ezért, kis hibaszázalékkal ugyan, de mûködnek, ahogy az ügynöktársat játszó Anne Hathaway-jel alkotott párosuk is sikerrel idézi meg a klasszikus screwball komédiákat. Ráadásképpen az alkotók ügyeltek arra is, hogy a bohóckodás mellett az akciók is kellõ súlyt kapjanak, így a finálé akár egy James Bond-filmnek is dicsõségére válna. Noha a nukleáris rakétákkal fenyegetõzõ fõgonosz vagy az inkompetens, egymással rivalizáló titkosszolgálatok ürügyén még egy szatíra is kerekedhetne a történetbõl – Bush elnöknek azért jut egy gyomros – a Get Smart végig a jellemkomikumra és Carell jutalomjátékára bízza magát. Tény, hogy keveset ígér, de azt legalább teljesíti.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/09 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9486 |
