Mozi

Múmia 3.

Klág Dávid

The Mummy: Tomb of the Dragon Emperor – amerikai-német-kanadai, 2008. Rendezte: Rob Cohen. Írta: Alfred Gough és Miles Millar. Kép: Simon Duggan. Zene: Randy Edelman. Szereplők: Brendan Fraser (Rick O'Connell), Jet Li (Han császár), Maria Bello (Evelyn Carnahan O'Connell), John Hannah (Jonathan Carnahan), Luke Ford (Alex O'Connell). Gyártó: Alphaville / Giant Studios / Nowita Pictures / Relativity Media / Sean Daniel / Sommers / Universal. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 114 perc.

Mondhat rá bárki bármit, a Múmia ártatlan élvezet volt, egy mediterrán fénysugár az 1999-es év komor és modoros blockbusterjei között, csak éppen a sorozat lehetőségét nem lehetett meglátni benne. A Universal mégis berendelte a következő részt, ami a hirtelen jött extra költségvetést mind nézhetetlen és értelmetlen CGI-effektekre verte el, sőt, a franchise a komolysága jeléül még egy spin-offot is kitermelt a már rég elfelejtett A skorpiókirály személyében. Aztán telt-múlt az idő, sem az eredeti rendező Stephen Sommersnek nem fűlt a foga a folytatáshoz és Rachel Weiszt is inkább az anyai szerep kötötte le, minthogy zöld hátterek előtt hungarocell-hieroglifákat porolgasson.

A fő kreátor hiánya mellett még baljósabb jel, hogy A Sárkánycsászar sírjában egy kanyi múmia sincsen. Ez még rendben van, mert van helyette legalább egy terakottában preparált hadsereg. De még nagyobb baj, hogy a Múmiából is nagyon kevés maradt meg: nincsen napszárította egyiptomi sivatag, rothadó Arnold Vosloo, tetovált arcú Oded Fehr és sehol az a tudatosan könnyed humor, amitől az első rész annyira szórakoztató volt.

Van helyettük kínos családi konfliktus hada, Jet Li gyalázatosan jelentéktelen cameója, egy élőszereplős Jar Jar Binks (szegény John Hannah nagyon messze jár a Négy esküvő és egy temetés monológjától, de még az Alias-beli vendégszereplésétől is), lavina a Himalájában, egy négyezer éves kínai lány, három segítőkész jeti, és közben annyi vágás, hogy David Bordwell sem tudná összeszámolni. Miközben minden egyes résztvevő arcán ott ül az apátia, hogy inkább lennének máshol. Az érzés ragadós.