Forgács Nóra Kinga
The Fall – amerikai-indiai-brit, 2006. Rendezte: Tarsem Singh. Írta: Tarsem Singh és Dan Gilroy, Nico Soultanakis. Kép: Colin Watkinson. Zene: Krishna Levy. Szereplők: Lee Pace (Roy Walker), Catinca Untaru (Alexandria), Justine Waddell (Evelyn), Kim Uylenbroek (a doktor / Nagy Sándor), Karen Haacke (Alice). Gyártó: Absolute Entertainment / Deep Films / Googly Films / Kas Movie Maker. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 117 perc.
Aki látta a videoklip- és reklámrendezőből mozifilmessé lett Tarsem Singh első nagyjátékfilmjét, annak jó néhány képsor örökre beleégette magát a retinájába. A sejt kirobbanó vizuális erején túl azért találhatott telibe, mert a pszichothriller szüzsé egy részét az emberi elme mozitermének belső vásznaira vetítette, a sorozatgyilkos elleni legfőbb fegyvernek pedig a realitásérzék feletti kontroll bizonyult – remekül tükrözve ezzel posztmodern korunk megváltozott moziélményét.
A nagy vizionárius új, második egész estés darabja egy 1981-es bolgár film (Yo ho ho) konkrét remake-je, de Tarsem úgy szabta át az alaphelyzetet, hogy a mozgókép születésének élményéhez és a mozi klasszikus korszakához térhessen vissza. Egy századeleji, Los Angeles-i kórház folyosóján létrejött spontán camera obscura jelenség enged belépést Roy (Lee Pace), a törött szívű filmkaszkadőr és Alexandria (Catinca Untaru), a törött karú, nyelvi nehézségekkel és szeretethiánnyal küzdő kislány közös mesevilágába. A kiégett férfi meséje a kislány fantáziájának vásznán alakul át koprodukcióban készülő romantikus kalandfilmmé, a két ember közötti kommunikáció és a projektált félelmek és traumák víziói hozzák létre azt a második dimenziót, ami – miután a hősök megküzdöttek önmagukkal és egymásért – gyógyító erővel hathat vissza a filmbéli realitás törött mikrovilágára. A látvány A sejt által kijelölt úton halad tovább, ám a számítógépes animációról most már szinte teljesen lemondva, tradicionális elemekből építkezve hozza létre a hollywoodi realizmus, a keleti színpadi stilizáció és a bollywoodi ornamentika ötvözetét.
Horrorisztikus vízióit megszelídítve Tarsem ismét feldobta az érmét, ami ezúttal a világosabb oldalával fölfelé esett le: a Zuhanás átgondolt, letisztult, ám kiszámítható mű. Gigantikus vállalkozás, ami tanulságokkal ellát ugyan, de végső soron hidegen hagyja nézőjét.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 56-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9553 |
