MoziCsúcshatásKovács Marcell
Limitless – amerikai, 2011. Rendezte: Neil Burger. Írta: Alan Glynn regényéből Leslie Dixon. Kép: Jo Willems. Zene: Paul Leonard-Morgan. Szereplők: Bradley Cooper (Eddie Morra), Robert De Niro (Carl Van Loon), Abbie Cornish (Lindy), Andrew Howard (Gennady), Anna Friel (Melissa). Gyártó: Many Rivers Productions, Boy of the Year, Intermedia, Relativity Media, Virgin Produced. Forgalmazó: Pro Video. Feliratos. 105 perc. A válságból lábadozó, fásult lélek vigasztalására készült, kicsit sci-fi, kicsit thriller, kicsit akciófilm, de fõleg társadalmi szatíra a Csúcshatás. Felvillantja a fényt az alagút végén a zuhanó tõzsdeárfolyamok és az emelkedõ kamatlábak szorításában vergõdõ nézõ számára. Lám csak, a film lerongyolódott, elbutult fiatal írója is elnökesélyes pénzügyi géniusszá tudott változni, kisütött felette a nap, visszakapta a nõjét, és kezében tartja a világgazdaságot. Csupán egy pirula kellett hozzá a legújabb fejlesztésû csodaszerbõl, a serkentõbõl, ami megmozgatja a szabad agyi kapacitásokat. Azt a nyolcvan százalékot, ami ott lötyög a fejünkben kihasználatlanul.
Ilyen csodáért az ember minimum a lelkével fizet, hõsünknek azonban mindez szinte ingyen hull az ölébe. Apró gondok akadnak csak, pótolni kell a fogyatkozó készletet, helyre kell tenni a bogyó iránt élénk érdeklõdést mutató ukrán maffiózókat, de ezek elhanyagolható mellékhatások. Neil Burger filmje nem moralizáló drogdráma, de nem is egy újabb akciófilmesített Philip K. Dick-adaptáció. Sokkal inkább csillivilli puccparádé a nyolcvanas évek cinikus, ám újabban már visszavágyott gondtalan, élveteg világából. A szuperdrogtól szikrázó színekben ragyog az addig szürke környezet, millió izgalmas részlet válik láthatóvá, és a világmegváltó gondolatok szó szerint az égbõl potyognak. A rendezés látványos trükkjei, az elképesztõ zoomok, a szédítõ látószögek és az eszeveszett vágás révén a hatás tényleg csúcs. Szatírát látunk, de ahogy a Tõzsdecápákban vagy a Szent Elmo tüzében a kritika tárgya volt az érdekes, nem pedig az üzenete, itt is az édes élet a fõszereplõ, jobban mondva annak illúziója. Burger A mágusban ügyesen egyensúlyozott a valóság és az illúzió határán, most azonban beéri az utóbbival. Igyekszik mindent hihetetlenül színesnek és izgalmasnak láttatni, de Robert De Niro bágyadt ábrázata kifog rajra.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1213 átlag: 5.39 |
 |
|
