KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/augusztus
KORTÁRSUNK, SHAKESPEARE
• Takács Ferenc: A zseni és a stróman Shakespeare a filmvásznon
• Schubert Gusztáv: Rögtön jövök S.Ö.R. – Shakespeare Összes Rövidítve
• Varró Attila: Shakespeare-zsánerek
• Hubai Gergely: Shakespeare-zsánerek
• Szabó Noémi: Shakespeare-zsánerek
• Bocsor Péter: High-tech gyűlölet Coriolanus
MARSBÉLI KRÓNIKÁK
• Orosdy Dániel: „Mesemondó volt” Ray Bradbury
• Várkonyi Benedek: Földönkívüli képmásaink Beszélgetés Lukács Bélával
CHRISTOPHER NOLAN
• Huber Zoltán: Privát Batman Nolan avagy a szerzőiség
PUNKFILMEK
• Ardai Zoltán: Nyitott smink Last Call – Dresden Dolls
• Szőnyei Tamás: Pogo a könyvespolc előtt A film és a magyar punk
MAGYAR PANTHEON
• Kelecsényi László: Becs és dics Az Örkény-mozi
KÖNYV
• Forgách András: Visszaigazulás Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív
FILMISKOLA
• Gelencsér Gábor: Az emlék: más Történelmi múlt idők
FRANCIA ÚJ RAJ
• Ruprech Dániel: Fáradhatatlan szerelmeskedők Az új francia film
• Horváth Eszter: Mintapolgárok és lázadók Titanic: Francia zátonyok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Szenvedély, gyengédség, unalom Beigbeder, a regényíró
• Sepsi László: Gyógyír szívfájdalomra Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Tengermelléki filmhelyzet Gdynia 2012
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Város a részletekben Beszélgetés Finta Sándor építésszel
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Ha nincs dráma, akkor csinálunk Foci EB
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart

Gyógyír szívfájdalomra

Sepsi László

A L’amour dure trois ans a francia sztáríró első filmrendezése.

A romantikus komédia intellektualizált válfaja, legyen hőse akár szájmenéses értelmiségi, mint Woody Allennél, akár permanens önanalízissel elfoglalt örökkamasz, mint mondjuk a Pop, csajok, satöbbi vagy a Képtelen képregény lúzerei, valójában egyszerű mechanizmuson alapul. Az elkottyantott vallomásokat szakadatlan szövegáradat érvényteleníti, teszi idézőjelbe és emeli keserédes világmagyarázattá, ahol a reflektálatlan szentimentalizmus átadja helyét látszólag már kevésbé naiv, de mégis hasonló motivációktól hajtott, immár tudatosan agyonreflektált megfelelőjének, ami kapcsán már nem az a kérdés, hogy létezik-e az igaz szerelem, hanem hogy az apró-cseprő lelki sajdulásokat feltáró szógörgetegben akad-e bármiféle gyógyír a szívfájdalomra. A francia sztárszerző és kritikus, Frédéric Beigbeder első saját rendezése – és egyúttal önadaptációja – már címében idézőjelbe tesz mindent, ami a későbbiekben következik, a sziporkázó se veled-se nélküled minden pillanata fölött ott lebegtetve a hormon alapú boldogság szigorúan korlátozott időtartamának lehetőségét, ám végül mégsem tudja kivonni magát a könnyed feloldódásban rejlő eszképizmus alól.

Már az első nagyobb volumenű Beigbeder-film, a Jan Kounen (Dobermann, Blueberry – A fejvadász) jegyezte 99 frank is egyszerre volt túlpörgetett partidrog-tripbe oltott, önéletrajzi ihletésű szatíra a reklámipar működéséről és a műfaji követelmények rendre érvénytelenítő (lásd a kétféle befejezést) intellektuális stílusjáték. A szerelem három évig tart ugyan nélkülözi a Kounen kézjegyének számító, sokkolóan intenzív vizuális világot, a Beigbeder egyik legszelídebb kisregényéből született romkom a 99 frankhoz hasonlóan igyekszik legalább idézőjelbe tenni a túlzottan primer hatáselemeket, hol a már említett szövegeléssel, hol pedig (lásd a finálét) az abszurdig elvitt fokozással. Hőse újfent szerzőalteregó, kokainfüggő kreatív helyett fiatal, de már celebritásnak számító irodalomkritikus, akinek utolsókat rúgó házasságát egy temetésen fellobbant friss és egyoldalú szerelem küldi végleg padlóra – de míg a 99 frankban a tönkrement kapcsolat a főhős lecsúszásának katalizátora volt, itt épphogy felemelkedését segíti elő. A lelki sebeit nagymértékű önsajnálattal kezelő Marc – a hazájában közismert francia komikus, Gaspard Proust alakításában – a két szék között heverve azt teszi, amit minden rendes íróhős: szenved és bon mot-k tömegével próbálja relativizálni helyzetét, amikből össze is gyűlik egy regényre való – ez lesz a hatalmas sikert arató A szerelem három évig tart. Eközben – bár a romkom nem durvul szatíráig, mint a 99 frank – tucatnyi cameóban felbukkan a kortárs francia kulturális élet színe-java, Beigbeder a legnagyobb természetességgel fitogtatja közegismeretét és olykor gúnyolódik is kollégáin (illetve saját magán), direkt áthallásokkal szórva némi extra fűszert a vége felé közeledve egyre édeskésebb komédiába.

Habár csatasorba állítja a műfaj manapság legdivatosabb fogásait, az időbontásos szerkesztésmódtól (500 nap nyár, All the Days Before Tomorrow) a lekezelő iróniáig, A szerelem három évig tart végül mégis besorol a könnyed egynyári románcok közé. Beigbeder egyszerre próbál szabatos zsánerfilmet és annak kikacsintós paródiáját készíteni, amiből a Woody Allent idéző cinikusan nyegle monológsorozatok ellenére is főképp előbbi érvényesül. Az egymásra hordott fikciós rétegek és önreflektív tükörjátékok – az egyértelmű szerzőalteregótól a „mű a műben” klasszikus eszközéig – ugyan felhívják a figyelmet az alkotói tudatosságra, de ahhoz már túlzottan elterjedt bűvésztrükkök, hogy érdemben kikezdjék a frappáns párbeszédek és kiszólások mögött a megszokott minták mentén alakuló románcot. Kesernyés címe már nem azt bizonyítja, hogy az író-rendező műve felette áll a hullámzó érzelmek körüli hercehurcának, hanem épp ellenkezőleg: a „nincs kivétel” önbeteljesítő sugallata A szerelem három évig tartot is beszorította az egyen-románcok közé – de mint ilyen, legalább bármilyen szívfájdalmat elűz, ha nem is három évre.

 

­A SZERELEM HÁROM ÉVIG TART (L'amour dure trois ans) – francia-belga, 2011. Rendezte és írta: Frédéric Beigbeder regényéből Frédéric Beigbeder, Christophe Turpin, Gilles Verdiani. Kép: Yves Cape. Zene: Martin Rappeneau. Szereplők: Gaspard Proust (Marc Marronnier), Louise Bourgoin (Alice), Joey Starr (Jean-Georges), Jonathan Lambert (Pierre), Frédérique Bel (Kathy). Gyártó: Canal+ / Ciné+ / AKN. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 98 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/08 45-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11151