KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Danny Collins

Kránicz Bence

Danny Collins – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Dan Fogelman. Kép: Steve Yedlin. Zene: John Lennon. Szereplők: Al Pacino (Collins), Annette Bening (Mary), Bobby Cannavale (Tom), Jennifer Garner (Samantha), Christopher Plummer (Frank). Gyártó: Big Indie Pictures / ShivHans Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 110 perc.

Steve Tilston tíz éve tudta meg, hogy John Lennon 1971-ben levelet írt neki, amelyben szimpátiájáról és támogatásáról biztosította a karrierje legelején járó folkzenészt, figyelmeztetve őt, hogy befutott előadóként is őrizze meg eredeti dalszerzői tehetségét. A vasárnapi újság kis színesei közé illő történet ihlette Dan Fogelman első rendezését, amelyben az Al Pacino alakította, öregedő rocksztár ébred rá Lennon levelét kézhez kapva, hogy rég lemondott a művészi önmegvalósítás esélyéről, helyette újabb és újabb búcsúturnékon haknizik évtizedes slágereivel.

Kikapós menyasszonyát hátrahagyva a címszereplő New Jersey felé veszi az irányt, hogy felvegye a kapcsolatot sosem látott fiával. A szálloda igazgatónőjével vívott parázs szócsatákat látva a folytatást leginkább időskori romkomként (Minden végzet nehéz, Amit még mindig tudni akarsz a szexről) tudnánk elképzelni, a hangsúly azonban átkerül Collins és felnőtt fia viszonyára, a vígjátéki hangütést komor tónusokkal apamelodrámába fordítva.

Fogelman meglepően visszafogott, ám helyenként ötlethiánnyal és tempógondokkal küzdő rendezése nemcsak a sztárfigura sorsa miatt szól a fényűző életet ígérő, de skatulyába záró szórakoztatóipar természetéről – a fásult, régi dicsőségéből élő Collins szerepe jutalomjátékot jelent a hasonlóan jellemezhető Pacinónak –, hanem a központi levélmotívumon keresztül is. A forgatókönyvíróként befutott, többek között a Last Vegas gerontokomédiáját is jegyző Fogelman filmjében csak az írott szónak van tétje és jelentősége, Lennon inspiráló üdvözletétől meghiúsult házassági szerződésen és feszülten várt orvosi leleten át a fecnikre írt dalszövegekig. Árulkodó, hogy ezek az írások rendre a fiókban maradnak, évtizedekre elvesznek, vagy meg sem születnek: mintha Fogelmannek a rendezői székbe átülve első dolga lett volna, hogy a hollywoodi írók viszontagságairól elmélkedjen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12266