DVDAz öt kedvencKránicz Bence
Top Five – amerikai, 2014. Rendezte: Chris Rock. Szereplők: Chris Rock, Rosario Dawson, Gabrielle Union. Forgalmazó: Select Video. 101 perc. Bár színészként a kínosabb Adam Sandler-blődlik mellékszerepeitől
sem riad vissza, bő tíz éve készített saját rendezéseiben Chris Rock érezhetően
másfajta minőséget próbál képviselni. Az afro-amerikaiak aktuális társadalmi
helyzete, lehetőségei éppúgy foglalkoztatják, mint az, hogyan csempészhetne
némi európai érzékenységet a habkönnyű hollywoodi vígjátékokba – előbbi
célkitűzéséről az Obama-érát megjövendölő Államelnök, míg utóbbiról A nőmre
hajtok Rohmer-remake-je árulkodik.
A visszafogott sikerekkel és óvatos lépésekkel formálódó szerzői
életmű eddigi magnum opusa a tavalyi Az
öt kedvenc, amelyben egyszerre érvényesül a markánsan fekete nézőpont –
hiszen a Rock által játszott sztárkomikus önérzetét éppen az bántja, hogy képtelen
kitörni a „vicces feka” szerepköréből – és a leplezetlenül személyes hangvétel.
Az önéletrajzi elemekben bővelkedő, részben flashbackekből összeálló történet
felvonultatja a főhős egész családját, volt és jelenlegi szerelmeit, így
bízvást tekinthető Rock 8 és féljének,
még ha a formai kísérletezés helyét át is veszi a szigorúan betartott
romkom-recept.
A cím egyébiránt a legfontosabb hip-hop előadók visszatérő
poénként sorolt listájára vonatkozik, áttételesen viszont az élet meghatározó
pillanatainak lajstromozását vetíti előre. A Woody Allen-i ihletésű, de a Julie
Delpy rendezte, Rock főszereplésével készült Két nap New Yorkbanra is emlékeztető cselekmény egyetlen nap
leforgása alatt játszódik, ami alatt a neurotikus és önimádó Andre Allennek egy
pillanatra sem áll be a szája. A rasszokkal kapcsolatos, önironikus élcelődés
működik is, a szexista viccek ugyanakkor annál kevésbé állnak jól a filmnek.
Sőt, Rock alapvetően mostohán bánik a női karakterekkel, akik csak arra valók,
hogy igyák a főhős szavait. Az Andrét kísérő újságíró figurájában a szingli
anyuka sztereotípiája köszön vissza, a vele kapcsolatos fordulatok bántóan
előkészítetlenül érkeznek – a hiteles, emberi mozzanatok Rosario Dawson
alakítását, és nem a forgatókönyvet dicsérik. Emiatt az utolsó harmadban már
némileg fárasztóvá válik az író-rendező-főszereplő egotripje. Mindazonáltal a „suszter
maradjon a kaptafánál” tanulságát hordozó stand-up előadás jelenete és a
szellemes finálé miatt ekkor sem válik unalmassá a film, aminek élvezetéhez
szerencsére nem kell Chris Rock rajongói közé tartoznunk.
Extrák: werkfilm, kimaradt jelenetek és bakik, válogatás a főhős
stand-up műsoraiból.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 244 átlag: 5.32 |
 |
|
