Mozi1001 grammVincze Teréz
1001 Gram – norvég, 2014. Rendezte és írta: Bent Hamer. Kép: John Christian Rosenlund. Zene: John Erik Kaada. Szereplők: Ane Dahl Torp (Marie), Laurent Stocker (Pi), Hildegrun Riise (Wenche), Stein Winge (Ernst). Gyártó: Pandora Filmproduktion / Slot Machine / Bulbul Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 93 perc.
Bent Hamer norvég
rendező a magyar filmkedvelők számára sem ismeretlen név, a kétezres évek eleje
óta visszatérő vendége a magyar művészmoziknak. Magam 2003-ban szegődtem
rajongójául az északi humor e jeles képviselőjének, Aki Kaurismäki és Roy
Andersson lelki rokonának, amikor a Titanic fesztivál rakományában helyet
kapott a Dalok a konyhából című,
örökérvényű darabja. Tavalyi gyártású mértékügyi komédiájával pedig még azt a
kívánságomat is teljesítette, hogy csináljon végre egy filmet női hőssel a
főszerepben.
Marie a Norvég
Mértékügyi Hivatal munkatársa, mely hivatal többek között a norvég nemzeti
kilogrammetalon (egy platina-irídium ötvözetből készült henger, és igen,
Magyarországnak is van ilyenje) őrzésével, és a mindenféle mértékegységek és
mérőberendezések országos minőségellenőrzésének felelősségteljes feladatával
van megbízva. Marie a feladat komolyságának megfelelően igen kimért
személyiség: tettei, öltözködése, gesztusai a mértékügyi szakember
prototípusává teszik. Életének szigorúan egyenletes ritmusát az billenti ki,
hogy édesapja, aki egyben felettese, megbetegszik. Így Marie-ra hárul a
feladat, hogy elvigye a norvég kilogrammetalont a tudományos szemináriummal
egybekötött esedékes súlyellenőrzésre a mértékügyek fővárosába, Párizsba.
Az egész szörnyen
unalmasnak hangzik, és tényleg az, és pont ez az, ami elképesztően viccessé
teszi. Minden takarékra van állítva a filmben, kivéve egyetlen dolgot: a
kimértséget. A vizuális kompozíciók, a skandinávnál is skandinávabb design, a
faviccek, az érzelmek mind milliméterre vannak kiszámolva. Miközben az életet,
a halált és a szerelmet is milligrammban mérik (igen, a szó szoros értelmében),
ez a fura humor mindent és mindenkit emberivé, esendővé és nagyon szerethetővé
varázsol. Hamer hihetetlen precizitással építi fel minimál poénjait. Már-már
érthetetlen, hogyan képes irgalmatlan pontossággal elérni, hogy minden
alkalommal, amikor a filmben elhangzik, hogy „kiló” (márpedig elég sokszor
elhangzik) leküzdhetetlen nevethetnékünk támadjon, már ha vevők vagyunk erre a
fura, nagyon könnyednek látszó, de néhol komoly mélységeket is takaró, lassú
tempójú humorra.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 54 átlag: 5.44 |
 |
|
