KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagy dobás

Ardai Zoltán

 

Ha a Los Angeles-i gettóból néhány aranyszívű, de keménykötésű black magic woman közös bankrablásokra adja a fejét, akkor a szabadságnak ez a kis köre nyilván fiktív, és máris négy filmvonulatot futtat egyetlen csomópontba. A következőket. Csörömpölős-üldözős rablásmozi; zenés race-mozi; a maszkulin mintákat követő női összefogás víg mozija; US-szocreál. A nagy dobás legkevésbé mint szocreál alkotás áll helyt. A művészek, akik elkészítették nekünk ezt a filmet, visszatorpantak a tömegmozgalmi konzekvenciák levonásától. Az itt felléptetett fontolva haladó anyafigura, aki barátnői mellett eljut azok elvéhez, majd végül életét áldozza közös igazukért, minden hihetőséget nélkülöz. Annak idején Gorkij, írói mélypontjára támolyodva is (vagy akár Zarhi, Pudovkin mellett) magaslaton komponált az utódló forgatókönyvszerzőkhöz képest. A Tanítás, amihez az akkori anyát a nagy kerék odahajtotta, rokon a mostani privátkommandós elvvel: minden erőszak az elnyomó reakciótól ered, mely tehát minden erőszakot megérdemel. De az etalon-anyával még nem lehetett csak úgy egy-két adagban benyeletni ezt, így mód nyílt némi komolyabb környezetfestésre.

Race-, illetve nőbandafilmként A nagy dobás megüti a közepeset. Leginkább, mint rablásfilm működik; e mivoltában felmutat innovatív mozzanatokat is, és maradéktalanul eleget tesz a nevezetes átterelő funkciónak. Ennyi üvegrobbanás, csikorgás, motordörej, frecskes lőtalálat végigélvezése után pihegőn, ellágyult mosollyal fordulunk polgártársaink felé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1535