KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/június
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Óhullám A Nemzeti Filmalap (2011-19) filmjei
• Murai András: Gyomorgörcs és puncstorta Ügynökfilmek a Kádár-korszakról
• Rudolf Dániel: Áldozathozatal Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Kelecsényi László: Pisti a filmgyárban Örkény-mozi
• Huber Zoltán: Követni a formát Beszélgetés Sophy Romvarival
NŐI TESTEK
• Forgács Nóra Kinga: Anyanyelv Női reprodukciós horrorfilmek
• Bartal Dóra: Mintha orvos írta volna fel Autoerotika a sorozatokban
• Varró Attila: A vágy tüze Szörnylányok és rémapák
• Kovács Kata: Semlegesítsd a belső pandádat Domee Shi: Pirul a panda
LENGYEL VILÁGOK
• Fekete Tamás: Dubaji lányok, lengyel nők Maria Sadowska
• Szíjártó Imre: Csodás életek Lengyel hétköznapfilmek
• Varga Zoltán: Összefüggések pókhálója Gombrowicz és Żuławski
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Lovas Anna: Emlék-kollázsok Lynda Barry: One! Hundred! Demons!
AMERIKAI ÁLMOK
• Géczi Zoltán: Techno-Messiások tündöklése és bukása Amerikai startup: sorozatok és filmek
• Orosdy Dániel: Összebilincselve Sidney Poitier (1927-2022)
FESZTIVÁL
• Boronyák Rita: Idegen akcentusok találkozása Toulouse: Cinélatino
TÉVÉFILM
• Schubert Gusztáv: Családi kalitka Paczolay Béla: Pacsirta
• Kolozsi László: Frigye nem lett sikeres Tóth Tamás: Frici és Aranka
• Pethő Réka: Ez nem cég, hanem színház? Madarász Isti: Ecc-pecc
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: A halászlé és a tenger Pálinkás Norbert: Katinka
• Huber Zoltán: Hamlet, a barbár Robert Eggers: Az északi
• Varró Attila: Nickelodeon Tom Gormican: A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya
MOZI
• Déri Zsolt: Szerelmes nehézfiúk
• Kovács Kata: Soha néha mindig
• Baski Sándor: Doctor Strange az őrület multiverzumában
• Vajda Judit: Hölgy
• Rudas Dóra: Kis lecke a szerelemről
• Pazár Sarolta: Mindenki utálja Johant
• Kovács Patrik: Camelot – Harcok trónja
• Varró Attila: Downtown Abbey: Egy új korszak
STREAMLINE MOZI
• Kovács Gellért: Fordulópont
• Benke Attila: Maixabel
• Huber Zoltán: Utazás
• Sándor Anna: Novícia
• Jordi Leila: Umma – Anyám szelleme
• Déri Zsolt: Stamping Ground
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Apokrif történelem

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Maixabel

Benke Attila


Maixabel – spanyol, 2021. Rendezte: Icíar Bollaín. Forgatókönyv: Icíar Bollaín és Isa Campo. Kép: Javier Agirre. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Blanca Portillo (Maixabel), Luis Tosar (Ibon), María Cerezuela (María), Bruno Sevilla (Luichi), Urko Olazabal (Carrasco). Gyártó: Kowalski Films / ETB. Forgalmazó: HBO Max. Szinkronizált. 115 perc.

 

Icíar Bollaín (Rosa esküvője) új filmje, a Maixabel a spanyol aktivista és politikus, Maixabel Lasa igaz történetét dolgozza fel, akinek férjét, a pacifista Juan Mari Jaureguit 2000-ben meggyilkolta a szélsőséges baszk terrorszervezet, az ETA. A címszereplő azonban a bosszú helyett a megbékéléssel küzd a terrorizmus ellen: több bebörtönzött ETA-taggal is találkozik, akiknek köze volt szerelme meggyilkolásához.

Bollaín filmje képi stílusát tekintve ugyan túlságosan is konvencionális, már-már tévéfilmes hatású, ám igen erős politikai és lélektani dráma izgalmas karakterekkel és megindító színészi alakításokkal. A higgadt címszereplőt eljátszó Blanca Portillo és a dühösebb, eleinte a bosszú felé hajló lányát, Maríát megformáló, a rangos spanyol Goya-díjjal jutalmazott feltörekvő tehetség, María Cerezuela is remekül játszanak, de valójában Luis Tosar reintegrációs börtönben megigazult, kiábrándult baszk terroristája, Ibon áll a cselekmény centrumában. Tosar remek választás volt a szerepre, mert meg sem kell szólalnia, végig mosolytalan arcán, arcizmainak megfeszüléséből tükröződik meghasonlottsága és gyerekkorából eredő életfájdalma, ami miatt az ETA-hoz sodródott. Rajta és egyik, Maixabellel először találkozó bűntársán, Luison keresztül Bollaín a felszabadító erejű bűnbánat és szembesítés mellett behozza a cselekménybe egy egész szélsőséges eszme bukásának történetét. Sőt, az ideológia kiindulási alapját is megkérdőjelezi az által, hogy rámutat: a címszereplő férjének úgy kellett meghalnia, hogy éppen a baszkok ügyét, a békét akarta elősegíteni, ami viszont az ETA-nak nem állt érdekében. A Maixabel fontos üzenete, hogy a mindenkori terroristák önmagukat is rombolják erőszakos akcióikkal, hiszen elvileg egy jobb világért harcolnak, ám bujkálva és gyűlöletben létezve pokollá teszik másoké mellett a maguk életét is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15377