|
|
|
Láttuk mégSemmit a szemnek!Sneé Péter
Némely történet, filmre kívánkozzék bár, egy feldolgozásnál többet mégsem bír el. Erőtlen hozzá, vagy az első adaptációja remeklés, ne firtassuk. Wells regénye is ilyen, amióta A láthatatlan ember 1933-as verziója megszületett, sokan próbáltak még egy bőrt lehúzni róla, de hasztalan. Kivált a harmincas-negyvenes évek fordulóján éltek sűrűn a bevált recepttel, és mainapság; válságidőszakokban tehát. John Carpenter sem felejt el kikacsintani művelt nézőjére, köszöni, ismeri a filmtörténetet és persze George Lucas műhelyét kérte föl közreműködőnek, hiszen amennyire brilliáns az alapötlet, annyira nehéz megvalósítani. Hála a technika megújulásának, számtalan variációban ismételhető ma a nevezetes géz-trükk és annak sincsen akadálya, hogy az „üres” öltözet mozogjon, a lenyelt étel útját követhessük a gyomorba, vagy a letüdőzött füst áramlásán ámuldozzunk. Mindez érdekes, jó szakmunka, az a kár csupán, hogy rendezni még nem képesek komputerrel.
A legfontosabbat ugyanis nem tudta eldönteni a stáb, képtelen volt meghatározni, mi látszódjék számunkra a szerencsétlenből, aki – fájdalom – hibás instrukcióra nem egyszer panaszolja, hogy önmagának is láthatatlan. Valamennyinek pedig meg kell jelennie belőle a képen, hogy főhősünk lehessen és ne csússzék el ábrázolása a megfoghatatlan metafizikába, ahol a film nem boldogul. Ezért hol egy üres fotellel beszélgetnek a társak, hol úgy tesznek, mintha nem vennék észre a mókásan fintorgó Chevy Chase-t, ami szemlátomást nehezükre esik. Ennyi erővel akár táblát köthetnének a nyakába, miként egy Brecht darabban: „Figyelem, én nem látszom!”, az legalább következetességre vallana, ha különösebb dramaturgiai erényekre nem is. Valamire való látvánnyal természetesen úgy sem az elektronikus berendezésekkel adjusztált hős szolgál, hanem kedvese, a tipikus amerikai amazon, Daryl Hannah, amint férfias csapottakkal traktálja a CIA profijait.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1338 átlag: 5.46 |
 |
|
|
|
