KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/november
KRÓNIKA
• Báron György: Charles Bronson (1920-2003)
FEDERICO FELLINI
• Bikácsy Gergely: Asa – nisi – masa Fellini Rómái
• Csont András: A jóízlés lovagja Nino Rota
• Ardai Zoltán: Most élünk Fellini démonai

• Ludassy Mária: Ellenforradalmi akvarell Egy hölgy és a herceg
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: A szabadság fátuma Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: Fröccsöntött képek kora Operatőr-kerekasztal

• Vágvölgyi B. András: Kopár szigetek Japán ezredvég
• Kubiszyn Viktor: Az alvilág királya Teruo Ishii
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Szigetek a szárazföldön Karlovy Vary
KÖNYV
• Harmat György: Filmtörténet filmekben elbeszélve Kelecsényi László: A magyar hangosfilm hét évtizede …
DVD
• Pápai Zsolt: Téli álom Robert Altman: McCabe és Mrs. Miller
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A test testamentuma Táncalak
• Pápai Zsolt: Földalatti hullámvasút Kontroll
• Forgách András: Bovaryné, 1955, Connecticut Távol a mennyországtól
• Vaskó Péter: Berlini falfirka Good Bye, Lenin!
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Kegyetlen bánásmód
• Korcsog Balázs: Visszajátszás
• Békés Pál: Lélekszakadva
• Dóka Péter: Se ördög, se angyal
• Köves Gábor: Válás francia módra
• Csillag Márton: Tizenhárom
• Frecska Sándor: A nyugodt város
• Hungler Tímea: Birkanyírás
• Vincze Teréz: Tiresia

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kegyetlen bánásmód

Nevelős Zoltán

 

A Coen fivérek eddigi karrierjük során végig azt bizonyították, hogy bármilyen filmműfajjal virtuózan el tudnak játszani, ezúttal azonban úgy tűnik, mintha a műfaj játszott volna el velük. Persze vannak olyan jó szakemberek és annyira tehetséges alkotók, hogy produkciójuk így is elsőrangú, azt mégis meg lehet állapítani, hogy a jellegzetes Coen-íz csak finoman adagolt összetevőként van jelen mostani főztjükben, nem olyan minden pillanatot áthatóan, mint korábbi munkáikban. Bár ez rajongóiknak talán csalódás, a szélesebb moziközönség szempontjából azonban aligha tekinthető rossz húzásnak.

A vígjáték témája a válás, mégpedig a súlyos pénzügyi következményekkel járó, kaliforniai fajta. George Clooney soha nem mutatkozott még ilyen ügyes komédiásnak, mint Miles Massey, a verhetetlen válóperes ügyvéd esetében. Akit ez az ember véd az esküdtszék előtt, az akkor is busás haszonnal jön ki a válásból, ha a bizonyítékok éppen ellene szóltak. A film hatásmechanizmusában Clooney arcjátéka kapja a főszerepet, és ő bámulatos könnyedséggel el is viszi vállán az előadást. Catherine Zeta-Jones kiválóan egészíti ki a játékban. A színésznőnek ezúttal tökéletesen jól áll a „mindent bele” csábító asszony szerepe; vesztes felperesként ismeri meg a sztárügyvédet, aztán fondorlatos taktikákba kezd, amellyel nemcsak az a célja, hogy végre meggazdagodjon egy válásból, hanem hogy a lehengerlő ügyvéden is bosszút álljon.

A hangsúly ezúttal a színészi játékon van, kevésbé a képi ötleteken, ebben a tekintetben is különbözik a Kegyetlen bánásmód a szerzők olyan korábbi, és egyébként jóval életveszélyesebb komédiáitól, mint a Hollywoodi lidércnyomás vagy Az ember, aki ott se volt. A Coen testvérek eleinte csak íróként akartak részt venni a produkció elkészítésében, a rendezés feladatát később vállalták el – ez az oka, hogy nem kedvenc színészeiket látjuk most viszont.

A kifacsarodott jellemek, boldogtalanságba száguldó karrierek fergeteges haláltánca pozitív mondanivalóban ér nyugvópontra. A cinizmust legyőzi a szeretet, de ebben mintha az alkotók még nem lennének elég biztosak, vagy nem mernék teljesen felvállalni. Ahogy közeledünk a végkifejlet felé, egyre felemásabb a hangvétel és egyre kevésbé meggyőző a főszereplők lelki átalakulása.

Coenék érnek és öregszenek is: profizmusra vall, hogy képesek a komédia hatásosságának alárendelni jellegzetes fekete humorukat és szatirikus világlátásukat, de ez azért jelentős elszíntelenedést is jelent. Egy lépést tettek most a futószalag felé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2157