KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vonzás szabályai

Hungler Tímea

 

Az Amerikai Psycho balul sikerült filmváltozata óta a kultregény írójának, Bret Easton Ellis-nek csalódott rajongói messiásként várták azt a kvalitásos direktort, aki végre képes visszaadni a minimalista irányzathoz tartozó szerző kegyetlenül szatirikus, töredékekből felépített, lajstromszerű világát. Az új Ellis-adaptáció, A vonzás szabályai alapján úgy tűnik, ez a rendező végre megérkezett, méghozzá annak a Roger Avery-nak a személyében, aki Quentin Tarantino holdudvarában társíróként sajátította el a szakma fortélyait. Avery ráérzett Ellis regényeinek érzelmileg kiüresedett, de sikerrel, pénzzel, csillogással és pucér nőkkel palástolt világára, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy az író Glamoráma című művének filmváltozatát is ő viszi majd vászonra.

A vonzás szabályai az egyetemi élet bugyraiba nyújt betekintést Sean Bateman kalauzolásával, aki az író egyik „legnormálisabb” hőseként annak a Patrick Batemannek a kisöccse, aki az Amerikai Psycho sorozatgyilkosaként híresült el. Az ifjabbik Bateman (az éterien romlott James Van Der Beek telitalálat a szerepre) méla unalomban éli partiktól, orgiáktól és drogoktól teli életét, miközben a többi szereplőhöz hasonlatosan, betartva a vonzás szabályait, sosem azzal bújik ágyba, akivel igazán szeretné. A kicsit a Ponyvaregény elbeszélői struktúrájára emlékeztető mozit (a szereplőkön keresztül több epizód kapcsolódik egymásba) ugyanaz a tragikomikus atmoszféra hatja át, amely az író regényeit is jellemzi – a stabil párkapcsolatokra, érzelmi elkötelezettségre vágyó hősök saját, idejétmúlt igényeiktől megrettenve kommunikációképtelen zombikként lepik el a vásznat, és próbálják tartalommal megtölteni automatizmusoktól terhes, sivár mindennapjaikat, melyekből csak ideig-óráig zökkenti ki őket egy-egy érzelmeik kifejezésére még képes egyetemi társuk tragédiája.

A film nem a hagyományos értelemben vett történet, nincs sem eleje, sem közepe, sem vége – Ellis világa fájdalmasan ironikus, mozaikokból felépített körkép a posztmodern társadalomról, és annak kor, státusz, nem és anyagi helyzet alapján strukturálódott rétegeiről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2310