TelevízóAz amerikai tévéreklám (1945–95)N. N.
1945: Az Egyesült Államokban működő hétezer tévékészülékre kilenc csatorna jut, amelyek közül elsőként a CBS szerez hivatalos szponzort négy félórás show-műsorához, amelyeket a Lever Bros. támogat.
1948: Az előző évhez képest ötszörösére, 933-ra nőtt azon cégek száma, amelyek reklámidőt vásárolnak valamelyik tévécsatornán.
1950: A TV Guide megválasztja az év legjobb reklámfilmjét, a díjat a Lucky Strike Be Happy, Go Lucky (Légy boldog és szerencsés - válaszd a Luckyt) című spotja kapja.
1951: A Philip Morris által szponzorált I Love Lucy (Szerelmem, Lucy) sitcom-sorozat hat szezonból négyszer a nézettségi listák élén végzi.
1952: Válaszként a televíziót érő tiltakozásokra egy kongresszusi albizottság vizsgálatba kezd a „durva és immorális” tévéprogramokkal kapcsolatban, az inkriminált adások széles skálája sörreklámoktól az öngyilkosságot ábrázoló drámákig terjed.
1953: Az év végére 20 millióra nő a televízióval rendelkező háztartások száma. Az Államokban TV-reklámokra fordított összeg eléri a 288 millió dollárt.
1953: Az első színes reklám augusztus 6-án került képernyőre a New York-i Castro Decorators megbízásából.
1954: Áprilisban lefektetik a Television Advertising Bureau (Televíziós Hirdetések Hivatala) alapjait. A televízió a reklámozás vezető médiumává válik.
1957: A Variety beszámolója szerint egy átlagos hét alatt a tévénéző 420 reklámmal találkozik, összesen 5 óra 8 perc időtartamban.
1962: A Congress of Racial Equality (Faji Egyenlőség Kongresszusa) New York-i szervezete meggyőzi a Lever Bros.-t, hogy mutassa be azt a mosószer-reklámot, melyben egy fekete és egy fehér kisfiú játszik egymással.
1963: Megszületik az első negatív politikai hirdetés Lyndon Johnson elnökjelölt kampányában, amelyben egy gombafelhő azt sugallja, hogy a rivális Barry Goldwater nem habozna, ha nukleáris fegyver használatára kerülne sor.
1967: Egy a National Association of Broadcaster által végzett felmérés szerint a nézők 63%-a jobban szeretné, ha a televízióban nem lennének reklámok.
1967: Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága az esélyegyenlőség elvét alkalmazza a cigarettareklámokra, ugyanannyi képernyőidőt engedélyezve mind a dohányos, mind az anti-dohányos tévéhirdetésekre. Ugyanebben az évben az FCC a cigaretta-reklámok betiltását javasolja a TV-ben és a rádióban. A dohánygyárak beleegyeznek a javaslatba, hogy megelőzzék a cigaretta eladásra vonatkozó korlátozó intézkedéseket.
1970: A Coca-Cola I'd Like to Teach the World to Sing (Szeretném megtanítani a világot énekelni) című reklámslágere hihetetlen népszerűséget ér el: több mint egymillió példányt adnak el a népszerű dal lemezfelvételéből.
1971: A hatvan másodperces hirdetések hossza egységesen fél percre csökken.
1971: Életbe lép a Kongresszus tilalma, amely a rádiós és televíziós dohányáru-hirdetéseket sújtja, megközelítőleg 220 millió dolláros veszteséget okozva a tévétársaságoknak.
1972: A hálózatok közös megegyezéssel óránként 16 percről 12-re csökkentik a hétvégi gyermekműsorokban sugárzott hirdetések időtartamát, valamint felhagynak azzal a jól bevált gyakorlattal, hogy műsorvezetőik és rajzfilmfiguráik programjaikban termékeket népszerűsítsenek.
1974: A gyermekműsorokban sugárzott reklámok 12 perces időtartam-korlátja 10 percre csökken.
1975: Az NAB fogamzásgátló-szerek hirdetését tiltó intézkedése ellenére a kaliforniai KNTV az országban először mutatja be a Trojan gumióvszer reklámfilmjét.
1977: Az amerikai tévécsatornák össz-reklámbevétele eléri a 7,5 milliárd dollárt, amely a hirdetésekből befolyó összegek egyötödét jelenti.
1979: A TV Guide felmérése szerint az amerikai nézők 44%-a elégedetlen a műsorkínálattal, és 49%-a ritkábban nézi készülékét, mint az előző években.
1984: Visszavonják az óránként maximum 16 percnyi hirdetést engedélyező rendeletet, megindítva ezzel az inforeklámok elődeinek tekinthető félórás, majd egy órás szórakoztató reklámműsorokat.
1984: A Szuperkupa harmadik negyedében bemutatják a Macintosh orwell-i hangulatú egyperces reklámját, amelynek elkészítése 400 ezer dollárba került, sugárzása pedig további félmillióba: a spot új korszakot nyit a televíziós hirdetések történetében.
1984: Michael Jackson két Pepsi-reklámfilmje útjára indítja a nagyköltségvetésű sztár-hirdetések divatját. A sikeres páros előállítása kétmillió dollárba került.
1985: A Home Shopping hálózat megkezdi adásait.
1986: Az ABC, CBS és NBC sportközvetítései sugárzásuk óta először nem találnak elég hirdetőt, a Nemzeti Futball Liga mérkőzései megközelítőleg 15%-os nézettségcsökkenést mutatnak.
1987: Az amerikai hirdetésekben felbukkannak a melltartóra vetkőzött nők.
1987: A legnézettebb műsorként számon tartott Wheel of Fortune (Szerencsekerék) 100 ezer dollárt kér egy félperces hirdetés sugárzásáért.
1989: A Nissan új divatot teremt az Infiniti luxusautójához kidolgozott Rocks and Trees (Sziklák és fák) nevű kampányával, amelyben a tévéreklámok történetében először nem látható maga a termék. A film csupán lenyűgöző természeti képekből áll.
1989: Az MTV bemutatja a rebellis reklámok mérföldkövének számító hirdetését, amely mindössze a következő feliratból állt: „Tizenöt másodpercig nézheted ezt a feliratot, azután jön a következő reklám. Ezek a szavak akár mondhatnának is valamit, de nem teszik. Akárcsak Te.”
1990: Megalakul a National Infomercial Marketing Association, az inforeklámok sugárzását szabályozó érdekvédelmi szervezet, amelynek létrejöttét az öt esztendő alatt lezajlott 200 %-os (megközelítőleg egymilliárd dollárt elérő) forgalomnövekedés tette szükségessé.
1991: A CNN Öböl-háborúról szóló részletes beszámolói komoly veszteséget jelentenek a csatornának, mivel több jelentős cég (köztük a Procter and Gamble és a Pizza Hut) nem hajlandó hirdetési időt vásárolni a haditudósítások alatt.
1992: A Coca-Cola és a Pepsi Cola felosztják egymást közt az Olimpiai Játékokat.
1993: A seattle-i székhelyű Bon Marche áruházlánc bemutatja a Frango csokoládéhoz készült szublimináris reklámját: a mindössze négy képkockából álló film kockánként 945 dollárba került, sugárzásáért pedig összesen 3780 dollárt kért az Evening Magazin című program.
1994: Az Apple Computers és a Toyota cég ösztönzésére megkezdődnek az első kísérletek a televíziós hírreklámok műfajának kidolgozására.
1995: Az MTV megindítja saját home shopping programját.
adage@com
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 932 átlag: 5.32 |
 |
|
