KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Sinkovits Imre (1928–2001)

• Lengyel László: Szabadlegény Jancsó 80
• Vidovszky György: Jancsó, a király Beszélgetés középiskolásokkal
• Mundruczó Kornél: Állatkerti mesék Jancsó 80
• Bikácsy Gergely: Mozilidérc Mándy mozija
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: A szépség rabjai Televízió: férfireklám
• Hammer Ferenc: Claudia Citroën Nők a tévéreklámban
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan kéz Beszélgetés Levendel Ádámmal
• N. N.: Az amerikai tévéreklám (1945–95)
CYBERVILÁG
• Sipos Júlia: A hálózott ember Beszélgetés Nyíri Kristóf filozófussal
• Kriston László: e-demokráci@? Paradigmaváltás Hollywoodban – 2. rész
• Kriston László: Párhuzamok Könyvszakma – Filmipar
• Kömlődi Ferenc: Gépi balettek Robotrendezők

• Beregi Tamás: Monty-montázs Angol humor
• N. N.: Monty Python repülő CD-ROM-jai
• Karafiáth Judit: A megtalált Proust Az eltűnt idő filmjei
• Ardai Zoltán: Időnk Leával A fogolynő
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A kőkori szappanopera Pordenone

• Csont András: Egy brassói Párizsban Brassaï-kiállítás
FILMZENE
• Szőnyei Tamás: Sűrített idő Beszélgetés Szemző Tiborral
KRITIKA
• Csengery Kristóf: Bartók-kenyér Gyökerek
• Gelencsér Gábor: Mértékrend Zalán Vince: Gaál István krónikája
• Varró Attila: A kép ópiuma Rekviem egy álomért
• Takács Ferenc: T-modell Dr. T és a nők
• Báron György: A Szovjetunió magányos hőse Vorosilov mesterlövésze
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Pan Tadeusz
• Varró Attila: Tigris és Sárkány
• Csantavéri Júlia: Malena
• Köves Gábor: Wonder Boys
• Reményi József Tamás: Betty nővér
• Ádám Péter: A meztelen Maya
• Nevelős Zoltán: Billy Elliot
• Kis Anna: Anyegin
• Strausz László: Szívörvény
• Tamás Amaryllis: A jövő kezdete
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Temetés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Az amerikai tévéreklám (1945–95)

N. N.

 

1945: Az Egyesült Államokban működő hétezer tévékészülékre kilenc csatorna jut, amelyek közül elsőként a CBS szerez hivatalos szponzort négy félórás show-műsorához, amelyeket a Lever Bros. támogat.

 

1948: Az előző évhez képest ötszörösére, 933-ra nőtt azon cégek száma, amelyek reklámidőt vásárolnak valamelyik tévécsatornán.

 

1950: A TV Guide megválasztja az év legjobb reklámfilmjét, a díjat a Lucky Strike Be Happy, Go Lucky (Légy boldog és szerencsés - válaszd a Luckyt) című spotja kapja.

 

1951: A Philip Morris által szponzorált I Love Lucy (Szerelmem, Lucy) sitcom-sorozat hat szezonból négyszer a nézettségi listák élén végzi.

 

1952: Válaszként a televíziót érő tiltakozásokra egy kongresszusi albizottság vizsgálatba kezd a „durva és immorális” tévéprogramokkal kapcsolatban, az inkriminált adások széles skálája sörreklámoktól az öngyilkosságot ábrázoló drámákig terjed.

 

1953: Az év végére 20 millióra nő a televízióval rendelkező háztartások száma. Az Államokban TV-reklámokra fordított összeg eléri a 288 millió dollárt.

 

1953: Az első színes reklám augusztus 6-án került képernyőre a New York-i Castro Decorators megbízásából.

 

1954: Áprilisban lefektetik a Television Advertising Bureau (Televíziós Hirdetések Hivatala) alapjait. A televízió a reklámozás vezető médiumává válik.

 

1957: A Variety beszámolója szerint egy átlagos hét alatt a tévénéző 420 reklámmal találkozik, összesen 5 óra 8 perc időtartamban.

 

1962: A Congress of Racial Equality (Faji Egyenlőség Kongresszusa) New York-i szervezete meggyőzi a Lever Bros.-t, hogy mutassa be azt a mosószer-reklámot, melyben egy fekete és egy fehér kisfiú játszik egymással.

 

1963: Megszületik az első negatív politikai hirdetés Lyndon Johnson elnökjelölt kampányában, amelyben egy gombafelhő azt sugallja, hogy a rivális Barry Goldwater nem habozna, ha nukleáris fegyver használatára kerülne sor.

 

1967: Egy a National Association of Broadcaster által végzett felmérés szerint a nézők 63%-a jobban szeretné, ha a televízióban nem lennének reklámok.

 

1967: Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága az esélyegyenlőség elvét alkalmazza a cigarettareklámokra, ugyanannyi képernyőidőt engedélyezve mind a dohányos, mind az anti-dohányos tévéhirdetésekre. Ugyanebben az évben az FCC a cigaretta-reklámok betiltását javasolja a TV-ben és a rádióban. A dohánygyárak beleegyeznek a javaslatba, hogy megelőzzék a cigaretta eladásra vonatkozó korlátozó intézkedéseket.

 

1970: A Coca-Cola I'd Like to Teach the World to Sing (Szeretném megtanítani a világot énekelni) című reklámslágere hihetetlen népszerűséget ér el: több mint egymillió példányt adnak el a népszerű dal lemezfelvételéből.

 

1971: A hatvan másodperces hirdetések hossza egységesen fél percre csökken.

 

1971: Életbe lép a Kongresszus tilalma, amely a rádiós és televíziós dohányáru-hirdetéseket sújtja, megközelítőleg 220 millió dolláros veszteséget okozva a tévétársaságoknak.

 

1972: A hálózatok közös megegyezéssel óránként 16 percről 12-re csökkentik a hétvégi gyermekműsorokban sugárzott hirdetések időtartamát, valamint felhagynak azzal a jól bevált gyakorlattal, hogy műsorvezetőik és rajzfilmfiguráik programjaikban termékeket népszerűsítsenek.

 

1974: A gyermekműsorokban sugárzott reklámok 12 perces időtartam-korlátja 10 percre csökken.

 

1975: Az NAB fogamzásgátló-szerek hirdetését tiltó intézkedése ellenére a kaliforniai KNTV az országban először mutatja be a Trojan gumióvszer reklámfilmjét.

 

1977: Az amerikai tévécsatornák össz-reklámbevétele eléri a 7,5 milliárd dollárt, amely a hirdetésekből befolyó összegek egyötödét jelenti.

 

1979: A TV Guide felmérése szerint az amerikai nézők 44%-a elégedetlen a műsorkínálattal, és 49%-a ritkábban nézi készülékét, mint az előző években.

 

1984: Visszavonják az óránként maximum 16 percnyi hirdetést engedélyező rendeletet, megindítva ezzel az inforeklámok elődeinek tekinthető félórás, majd egy órás szórakoztató reklámműsorokat.

 

1984: A Szuperkupa harmadik negyedében bemutatják a Macintosh orwell-i hangulatú egyperces reklámját, amelynek elkészítése 400 ezer dollárba került, sugárzása pedig további félmillióba: a spot új korszakot nyit a televíziós hirdetések történetében.

 

1984: Michael Jackson két Pepsi-reklámfilmje útjára indítja a nagyköltségvetésű sztár-hirdetések divatját. A sikeres páros előállítása kétmillió dollárba került.

 

1985: A Home Shopping hálózat megkezdi adásait.

 

1986: Az ABC, CBS és NBC sportközvetítései sugárzásuk óta először nem találnak elég hirdetőt, a Nemzeti Futball Liga mérkőzései megközelítőleg 15%-os nézettségcsökkenést mutatnak.

 

1987: Az amerikai hirdetésekben felbukkannak a melltartóra vetkőzött nők.

 

1987: A legnézettebb műsorként számon tartott Wheel of Fortune (Szerencsekerék) 100 ezer dollárt kér egy félperces hirdetés sugárzásáért.

 

1989: A Nissan új divatot teremt az Infiniti luxusautójához kidolgozott Rocks and Trees (Sziklák és fák) nevű kampányával, amelyben a tévéreklámok történetében először nem látható maga a termék. A film csupán lenyűgöző természeti képekből áll.

 

1989: Az MTV bemutatja a rebellis reklámok mérföldkövének számító hirdetését, amely mindössze a következő feliratból állt: „Tizenöt másodpercig nézheted ezt a feliratot, azután jön a következő reklám. Ezek a szavak akár mondhatnának is valamit, de nem teszik. Akárcsak Te.”

 

1990: Megalakul a National Infomercial Marketing Association, az inforeklámok sugárzását szabályozó érdekvédelmi szervezet, amelynek létrejöttét az öt esztendő alatt lezajlott 200 %-os (megközelítőleg egymilliárd dollárt elérő) forgalomnövekedés tette szükségessé.

 

1991: A CNN Öböl-háborúról szóló részletes beszámolói komoly veszteséget jelentenek a csatornának, mivel több jelentős cég (köztük a Procter and Gamble és a Pizza Hut) nem hajlandó hirdetési időt vásárolni a haditudósítások alatt.

 

1992: A Coca-Cola és a Pepsi Cola felosztják egymást közt az Olimpiai Játékokat.

 

1993: A seattle-i székhelyű Bon Marche áruházlánc bemutatja a Frango csokoládéhoz készült szublimináris reklámját: a mindössze négy képkockából álló film kockánként 945 dollárba került, sugárzásáért pedig összesen 3780 dollárt kért az Evening Magazin című program.

 

1994: Az Apple Computers és a Toyota cég ösztönzésére megkezdődnek az első kísérletek a televíziós hírreklámok műfajának kidolgozására.

 

1995: Az MTV megindítja saját home shopping programját.

 

adage@com


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/03 19-21. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3234