KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aszex

Megyesi Gusztáv

 

Egészen röviden összefoglalva, a Cicciolináról szóló film arról szól, hogy készül egy film, ami Cicciolináról akarna szólni, Cicciolina igazi arcát kívánná megmutatni, ám ez a filmbéli film nem sikerül, következésképp a film ezt a nemsikerülést kívánja bemutatni, ami teljes mértékben sikerül is.

Hiteles.

Ebből viszont az következik, hogy a Cicciolina-film rossz. Hogyne volna az, hiszen jól mutatta be, hogy a filmbéli film mennyire nem sikerül. Igaz, ha valami véletlen folytán a Cicciolina-film jó volna (mondjuk élvezhető), akkor is rossz lenne, minthogy hiába jó, nem mutatná be hitelesen azt, hogy mennyire rossz a filmbéli film.

Feloldhatatlan ellentmondás.

Másképp mondva: a Cicciolina-film igen érdekes vállalkozás. Nem dokumentumfilm, nem játékfilm, de nem is dokumentum-játékfilm, mert ahhoz kevés benne a dokumentum, és kevés benne a játék. A dokumentumértéket tekintve, sajnos, meg kell állapítani, hogy a súlyos belső válságokkal küszködő tévéhíradó az időjárás-jelentés és a reklám utáni kis színeseiben több információval szolgált az elmúlt fél év alatt Cicciolina mibenlétéről, mint ez a film. Mármost maradna a játék, a rendezői játék, tudniillik, hogy a filmbéli rendező játszik, számos leányt visz magával Zebegénybe, hogy ott kiválasszon közülük egyet, akit majd Rómába is elvisz, ahol Cicciolinát csinál belőle, magának Cicciolinának a segítségével.

Tekintettel arra, hogy a dokumentum-, illetve a játékelemek keveredése kiszámíthatatlan (nem úgy van, hogy a film eleje dokumentumokból áll, utána megjátszanak, vagy fordítva), a történések meglepetésszerűen váltják egymást, nem tudni, hogy aki felbukkan, az most a valóság vagy a képzelet szereplője-e (egyedül dr. Eke Károly országgyűlési képviselő szerepe konstans), a néző percenként kerül a következő mélyen, illetve az egekben szántó igazságok megemésztésének feladata elé.

1. Zebegény más mint Róma. 2. A perverzitás (mint olyan) a szabadság korlátainak ledöntésére irányul. 3. Kiskunmajsán nem a helyi lelkész, hanem az MDF és a Népfront nem engedte Cicciolinát fellépni. 4. Az ártatlanság viszonylagos kategória.

Ez utóbbi erősen római környezetben bővebb kifejtésben is részesül, amennyiben kiderül, hogy egy ártatlan, mondhatni szűz, valamint egy nem ártatlan, mondhatni már nem szűz, mi több, kifejezetten a kurválkodásból élő lány között különbség van. Ám intellektuális síkra terelve eme differenciát, a társadalom szennye okán az ártatlan se ártatlan, illetve, ha létezik mégis ártatlanság, akkor éppen a nem ártatlan az ártatlan, magyarán: Cicciolina a legártatlanabb körülöttünk, minthogy vállalja, hogy nem ártatlan.

Mármost ez bizonyára így van. Ám figyelembe kell venni, hogy ilyen intellektuális magaslatokra akkor szokott felkúszni az ember, amikor egy kurvát kívánna magáévá tenni, ám annak nem akaródzik az aktus. Hivatásos, sőt demonstratív intézménnyé váló kurvával sokkal nehezebb a dolog, mint egy szűzzel, minthogy utóbbi még nem érti a dörgést.

Létezik-e megoldás?

Megoldás mindig létezik. A filmbéli film rendezője már a film közepén rájön arra, hogy Cicciolina igazi arcát kellene megmutatnia, letapogatni a smink és a virágkoszorú alatt megbúvó valót, amihez van egy már eléggé bejáratott út, ha az illetőt rávesszük arra, hogy menjen ki a konyhába és kezdjen krumplit hámozni. Ez azonban nem sikerül, mert Cicciolina nem hajlandó semmiféle zöldségelőkészítési műveletre, beleértve a burgonyaköret készítését is, így a filmbéli rendező, bizonyos Fogi (Fogarasi, kitűnő alakítás), az egyetlen lehetséges másik utat választja, azaz anyaszült meztelenre vetkezik a film utolsó kockáin Cicciolina szeme láttára, majd félre nem érthető, ám azért intellektuális síkon maradó célzást tesz arra, mit csináljanak ők most ketten a kamerák előtt. Ám Cicciolina erre sem hajlandó, viszont, hogy a rendező se törjön össze lelkileg végképp, felajánlja neki, hogy egy másik filmben szívesen csókolódzik vele.

Így végül is Cicciolina igazi arcát nem ismerjük meg, ami azonban nem a film hibája, egyszerűen arról van szó, hogy Cicciolinának nincs is igazi arca, vagy ha van is, az teljesen érdektelen, az ilyen arcról filmet készíteni teljesen felesleges. Ami viszont az egyszemélyes szexintézmény csókolózásra vonatkozó ajánlatát illeti, nem tudhatni, hogy ebből is film készül-e. Mindenesetre a Duna mozi nézőterén – ahol én ezt a filmet láttam –, írd és mondd, öten maradtunk a film végére, mi is inkább afféle a néző benyomását keltve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4384