KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Űrszekerek VI.

Sárközi Dezső

Kirk kapitány és az Enterprise űrhajó legénysége megkísérli a lehetetlent: lekötni a nézők figyelmét, és megszerezni a két Oscar-díjat (maszk és hangeffektus) az ódon Orion-sorozat stílusában 1991-ben. Hihetetlen energiájukat nem kímélve, az „Űrvilágbékét” kívánják megkötni esküdt ellenségükkel, a Klingon birodalom lakóival, akik nem túlságosan becsületesek, és nem is túl szépek. Hogy menynyire nem azok, az legimpozánsabban egy kozmikus fogócska-bújócska-kidobós (röviden komplex űr-öldösős játék) kapcsán derül ki, mikorit hús-vér-drót-rugó-para-meta testükből ezerszámra hányódnak ki – akár a reklámban az OMO gömböcskék – a rózsaszín vér (metablabla) plazmák.

Ezen a soft űr-horror betéten kívül láthatunk egy-két üldözéses versenyt, egy kis lövöldözést, megismerhetjük a Klingon birodalom mágnespajzzsal védett Gulágját, ahol „orosz-kucsmás szörnyek” raboskodnak -112 fokon, sőt még a lehallgató központjukba is bepillantást nyerhetünk.

Ezzel a totális fantáziátlansággal megáldott opusszal – amely e sorozat VI., befejező része – a filmkészítésnek és forgalmazásnak egy eddig ismeretlen „aranybányáját” fedezte fel a Paramount, felismervén, hogy egy filmet meg lehet csinálni úgy is, hogy kettőnek lássék, abban az esetben, ha a film önmaga paródiája (mint amikor nagy igyekezetében öngólt rúg a futballban a támadójátékos, de mint tudjuk, ez is gólnak számít.)

Mindezért elmarasztalni ezt a mamut-disney-kozmikus társaságot igazságtalanság volna, a mozinézők egy jegy árából két filmet nézhetnek egyidőben. Hogy megérte-e, azon az ajándékba kapott két órányi meta-transz alatt bőven elgondolkodhatnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=478