KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Coca-Cola kölyök

Bársony Éva

 

A Coca-Cola cég rögtön a film elején hosszú feliratban közli a nézővel, hogy semmi köze ahhoz, ami itt következik. Jó reklámfogás, mindenképpen megdobja az érdeklődóst. A végeredmény az, hogy mire a Vége felirat megjelenik, kiderül, hogy a Coca-Cola cégnek volt igaza. Akár a néző is hozzá tehetné a maga nyilatkozatát. Neki sincs sok köze ahhoz, ami itt történt. Az történt ugyanis, hogy a jugoszláv származású Dusan Makavejev most az amerikai reklám-business paródiájára vette rá magát. Illetve... őszintén szólva nem merném ezt fejvesztés terhe mellett határozottan állítani. Határozottan legfeljebb annyi állítható, hogy Makavejev szórakoztatni akarta a nézőt. Ennek érdekében ausztrál színekben készült filmjében összelapátolt egy csomó dolgot. A másodkézből vett fordulatokat, eszközöket és stílusokat minden belső logika vagy értelem nélkül rakja egymás mellé. Hol az amerikanizált típust megtestesítő Cola Kölyök rovására gúnyolódik, hogy ezzel a cowboy-filmek jellegzetes „magányos hős” típusába is csíphessen egyet-egyet; hol ellenlábasán, egy időtlenné kövült manufaktúra öreg tulajdonosán viccelődve helyez el oldalvágásokat a jellegzetesnek sugallt ausztrál provincializmuson. Miközben mást se tesz, mint halálosan komolyan igazi, lehengerlő” amerikai magányos hősnek mitizálja főszereplőjét, és gyengéd érzelmekkel siratja el a családias munkáltatás emberneműségét. Az egymásnak homlokegyenest ellentmondó tartalmi-hangulati jelenetek következtében szórakoztató helyzetgyakorlatokra hullik a film. Amiből, persze, a kötelező szerelmi szál sem hiányzik. Azt, hogy e szál gabalyítása lehangolóan lapos közhelyekkel történik, Makavejev azzal igyekszik elleplezni, hogy egy szörnyen mókás leányzót (Greta Scacchi) rendel a Coca Kölyök meghódítására. Egy rémesen mókásat. Egy feministába oldott Cilikét. Vagy fordítva. De lehet, hogy ő is csak parodizál valamit. Mondjuk, az olyan filmek hőseit, amelyeknek rendezője vagy féltucat csábító ösvénynek indul neki egyszerre, és aztán egyiken sem jut el sehová.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5801