|
|
|
Láttuk mégSárkányölőMagyar Judit
Egy szép, szőke, göndör hajú fiú, egy talizmán meg egy hercegnő – jól hangzik. Csakhogy minden másképpen történik, mint megszoktuk. A szőke fiú nem egy szegény család legkisebb sarja. A talizmánt sem egy út menti öregúrtól kapja: a varázsló a fiú tanítómestere és társa, aki természetesen kedvére hal meg és támad fel. A király leánya pedig, a hercegnő, ahelyett hogy a szőkével egybekelne, tejben, vajban fürödve – igazságszeretetétől meg királyi vérétől hajtva felkínálja magát a sárkánynak. Így a fiú egy másik, bár szintén helyes kislányé lesz.
Aki ezek után mégis azt képzeli, hogy az amerikai kalandfilm a népmese motívumaira épül – téved. Az sem igaz, hogy a Sárkányölő új filmes szabályokat hozna létre. Tobzódik ugyan technikai csodákban, akár a Csillagok háborúja, meg a többi társa – mégsem ugyanaz a hatása. Nem érint meg bennünket amazok blődsége meg kívülállósága. Alkotója, Matthew Robbins keveri a mesék alapelemeit a műszaki trükkökkel. Rosszul. A népi motívumokat szoktuk így napjaink műszereivel. Mondjuk, a boszorkányt a porszívóval: nem sok sikerrel. Fáradságos munkával el lehet érni, hogy mindaz jelentéktelenné deformálódjék a mesében, ami szép a hétköznapokban. És fordítva. A keveredés pusztán káoszt okoz a gyerekfejekben. Akár a hús-vér ember részt vétele a bábjátékban: a káprázat törik meg a földhözragadt fantáziában.
Mégis. Az amerikai kalandfilmen van mit nézni. Különösen, ha valaki gyerek-horrorra kíváncsi. Tele a mozi ártatlan bájossággal – meg vértócsákkal. S a főszereplőben két pszichológusfajta is kedvét lelné: az egyik azt állítja, hogy ki kell venni a játékpisztolyt, játékkardot a gyerek kezéből; a másik ellenkező véleményen van. Itt igazi terepasztal kínálkozik. Nincs játékkard, csak igazi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1365 átlag: 5.62 |
 |
|
|
|
