KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/június
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Norvég és NDK filmhét Budapesten

• Greskovits Béla: Esélylatolgatás Filmgyártásunk koprudukciós vállalkozásairól
• Koltai Tamás: Kacsafilozófia – háziszárnyassal Szegény Dzsoni és Árnika
• Kovács András Bálint: Ipari rituálé és nyelvi mítosz Beszélgetés Bódy Gáborral
• Barna Imre: Werther a kórházban A rét
• Ardai Zoltán: Kis nagy ábránd Atlantic City
• Zalán Vince: A gondolkodás menedéke Lindsay Anderson filmjeiről
• N. N.: Lindsay Anderson filmjei
• Wisinger István: „Egy kissé mindannyian bolondok vagyunk...” Budapesti beszélgetés Lindsay Andersonnal
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Zsugán István: Az érettség kora Az új görög film
• Molnár Gál Péter: A Zorbátlanított Hellász Jegyzetek Angelopuloszról
• N. N.: Theodorosz Angelopulosz filmjei

• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 2.
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A telhetetlen méhecske
• Gáti Péter: Egy festő tragédiája
• Varga András: A profi
• Zoltán Katalin: Tamás bátya kunyhója
• Greskovits Béla: A szénbányász lánya
• Peredi Ágnes: Gyilkosság a tajgán
• Kapecz Zsuzsa: A bojánai mester
• Hollós László: Flep, a róka
• Vanicsek Péter: Harc a vízen
• Greskovits Béla: Vámpírok bálja
• Simándi Júlia: Bölcs Jaroszlav
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Három szólamban Áprilisi műsorokról
• Báron György: Realizmus és dekadencia Luchino Visconti portréjához
KÖNYV
• Gaál István: Itáliai csoda némán Könyv az olasz némafilmről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szénbányász lánya

Greskovits Béla

 

Megérdemelten nyert 1981-ben Oscar-díjat Sissy Spacek, A szénbányász lánya címszereplője. Alakítása még e jócskán közepes karrierfilmben is a „mulandóság cáfolatát” nyújtja. Szinte sajnálnivaló, hogy eredetiségét, tömérdek friss gesztusát, kedves szögletességét mind-mind egy mítosz életre keltésének szolgálatába állítják.

Mert A szénbányász lánya végül is azon amerikai polgárok gyermeteg hiúságát legyezgeti, akik még most is odaadó áhítattal fülelnek a megkopott szózatra: Tessék, Hölgyeim és Uraim, folyton-folyvást! Amerika a lehetőségek hona! Itt szenátor lehet a cipőpucolóból és autógyáros az éhenkórász bevándorlóból!

Az ágrólszakadt, sokgyermekes bányász lányából a country-zene elsőszámú csillaga válik Michael Apted filmjében. E karrierpálya eléggé kanyargós ahhoz, hogy változatos alakítások lehetőségét nyújtsa a főszereplő számára. Sissy Spacek egyetlen esélyt sem hagy kihasználatlanul. Szeretjük őt, amint esetlen, csontos bakfisként, igazi „rút kiskacsaként” az első szerelem napmelegén tollászkodik, szeretjük, amint a balsikerű nászéjszaka megpróbáltatásai után könnyen vörösödő orrát és szemét dörzsölgetve férjére pislog. Szeretetre méltón közülünk való ez a kislány, s ha Sissy Spaceken múlna, sztárrá érésének minden további állomásán is ilyennek látnánk viszont. Sajnos nem csak rajta múlik. S bár a dalos kedvű asszonyka a „nemzet csalogányaként” is ennivaló eredetiségeket sustorog két dal között a mikrofonba, és igazán mulattatóan perel zabolátlan férjével, a jelenetek légkörét egyre inkább valami édeskés ál-bensőségesség párásítja, melyben egyetlen nagy, gügyögő családdá boronálódik össze az énekes, a menedzserek, a country-zenekar, a publikum – és a mozinéző.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/06 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6820