KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dermedt szív

Mockler János

Claude Sautet, a kiterjedt életművű mester időskori remekével ismerkedhet meg a művelt közönség. A Velencében, Sukorón és mindenütt díjat nyert dolgozat méltó koronája a művész pályájának. Itten kontinuitás van. A nouveau natutrel (hitelesített magyar fordítása: francia álfilm) a hetvenes években élte fénykorát, ám elpusztíthatatlan. Magyarán a Dermedt szív ugyanolyan érdektelen, mint volt a Vincent, Francois, Paul és a többiek, és a többiek.

Van két hegedűszerelő, az egyik amolyan menedzser típus, a másik a mester. Van két színész; André Dussolier, aki olyan amerikai típusú, állandóan rángatja a száját, és néz, mint Jocky a Dallas végin, és egy franciás fiú, megragasztja az eltört hegedűket, felhangolja a főpincéreket, csirizes, halenyves, technokolos kezét beletörli múlt századi kötényébe, mielőtt kezet ad. Ő is néz állandóan, csak elébb fent ismertetett köténykéjével megpróbálja letörölni a jégvirágokat, mer’ ő a szívin át néz. Iszonyú gyönyörű zakói vannak itt a színésznek, több is. Néz benne, hegedűt forgat benne, leguggol benne, hadonász benne, s bort isz: egy millimétert sem távolodik a gallérja. Aki látott már közvetítést a budapesti parlamentből, tudja, miről beszélek. Magyarországon a nemzet java kapucnis zakóban jár. Ahelyett, hogy örülnének szép ruháiknak, jön egy hegedűslány. Logikus, a textilgyári művezető sem a stewardesek seggét csipkedi.

Ki szeret kit? Kit érdekel?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=798