KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmzene

Kell-e a filmzene?

Kocsis Zoltán

 

A filmművészet jelentőségét korunkban aligha lehet túlbecsülni. Mint minden más művészet, a film is éppen sajátosságainál fogva válik mindig is időszerűvé, s ezt a legékesebben az a tény bizonyítja, hogy – noha ez a művészet a legfiatalabbak közé tartozik – máris jó néhány filmalkotás vonult be a halhatatlanság birodalmába. Nem jelenti ez persze azt, hogy a film a többi művészethez képest még nem jár gyerekcipőben. Azonban a filmművészet előtt hihetetlen távlatok állanak, komplex voltánál, lehetőségeinek csaknem végtelen soránál fogva még egészen bizonyosan óriási fejlődésre lesz képes. E fejlődésben nyilvánvalóan szerepet fognak játszani a társművészetekkel való állandó vagy időszakos kapcsolatok is. Eredetileg a film és a zene kapcsolatáról, jobban mondva önálló műfajjá szintetizálódásának lehetőségeiről szerettem volna írni. Minél előbbre jutottam azonban a gondolataimban, annál világosabbá vált előttem az a sok – főként műfaji sajátosságokból következő – probléma, amelynek jelenlegi megoldatlansága a kérdést egyenlőre meglehetősen bonyolulttá teszi.

Senkinek sem kell film-, vagy zeneesztétának lennie ahhoz, hogy megállapítsa: a jelenkori filmekhez komponált zenék túlnyomó többsége – néhány ritka kivételtől eltekintve – nemcsak hogy alárendelt szerepet tölt be, de még az aláfestés vagy illusztrálás szintjén sem megy túl. A film és a zene az idők folyamán egyfajta szimbiózisra kényszerült, amelynek – úgy tűnik – a zene itta meg a levét. Korunkban újra teljes aktualitással vetődik fel a kérdés: létszükséglet-e a filmművészet számára a jelenlegi, csaknem teljes igénytelenséggel folyó zenei tömegtermelés? Bizonyos, hogy nem, ámbár már lassan az a veszély fenyeget, hogy egyes képek vagy jelenetek primer hatása teljesen elvész az illusztráló (magyarázó) zene hiánya folytán. A befogadás élményére természetesen minden érzékszervünknek szüksége van, s a fül ezek között egyáltalán nem áll az utolsó helyen. Csakhogy döntő a különbség aktív és passzív befogadás között. Ahogyan például a nyilvános helyeken állandóan szóló háttérzajt vagy háttérzenét szinte már nem is érzékeljük, úgy viszonyulunk a filmzenéhez is. Csak a hiánya tűnik fel. Richard Wagner szerint a zene csupán a mondanivaló emocionális elmélyítésére szolgál. Nos, a mai, egy kaptafára készülő filmzenéknél semmi sem alkalmasabb a mondanivaló elsekélyesítésére. Vannak rendezők, akik ezt a problémát bizonyos, főleg műzenék kollázsszerű alkalmazásával oldják meg, nem is szólva azokról, akik már eleve lemondanak a zenéről. A film kifejező ereje éppen dinamizmusában rejlik, s kérdés, nem elegendő-e ez önmagában is a teljességhez? Akárhogyan is, a külsődleges eszközök hatásaival operáló olcsó filmzene már nem sokáig állhat meg a hatalmas léptekkel előrehaladó filmművészet mellett. Vagy felnő hozzá, és ebben az esetben még egy olyan műfaji kapcsolat is elképzelhető, amely a két műfajból egy újat, harmadikat kreál; vagy teljesen eltűnik, átadva helyét másfajta akusztikus kísérőjelenségeknek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8006