KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kívül tágasabb

Turcsányi Sándor

 

A film jó. Holott... Wenderst már én is leírtam azokkal együtt, akik szerették a régi dolgait, úgy a Berlin felett az éggel bezárólag. Holott... a Kívül tágasabb a Párizs, Texas párdarabja (mindkettőt Shepard írta), amit nem is szerettem annyira. Holott... tényleg nem hagyható szó nélkül, hogy alaptémája kísértetiesen egyezik Jarmuschéval a Hervadó virágokban. Nem gyanakszom én plágiumra, de a véletlen egybeesésekben sem hiszek. A kor lehet az oka: az ifjú titánok, akik egykor apát (és nőt) kerestek, most már előremenekülnek, a gyerekekhez.

A Kívül tágasabb egy öregedő westernszínész története, akinek a műfajjal együtt leáldozott a napja. Megszökik legújabb B-filmje forgatásáról, felkeresi szülővárosát és élőben mutatja be zűrös ügyeit, amikről az anyja évtizedeken át csak a bulvárlapokból értesült. Nem kell rosszra gondolni, csak a szokásos: nők, pia, drogok, szerencsejáték. Itt értesül arról, hogy van egy felnőtt fia valahol Montanában. Továbbindul hát régi sikerei helyszínére, miközben már ott liheg mögötte a cserbenhagyott produkciót biztosító cég fejvadásza. Montanában mindjárt két gyereket is talál, és egyszeriben a nagy család, nagy gond helyzetével szembesül a magányos lovas.

Hátravan még, hogy mitől jó a film. A régi hívek örömmel ismerhetnek rá az olyan Wenders-témákra, mint a költészet (film) és valóság; az otthonkeresés; a férfilélek nagy keservei és kis öncsalásai; az amerikai álom megszüntetve megőrzése. Ezúttal az elkaszinósodott sivatag és a vadnyugati mozilegenda egyszerre hódoló és ironikus megidézését látjuk egy Wenders-féle road movie-ban. Ezt a szerfelett ambivalens viszonyt nagyszerűen közvetítik Franz Lustig képei. A színészek egészen kiválóak: a nagy öregektől (Shepard, Lange) és nagy kedvenceimtől (Roth, Polley) ez nem újdonság, annál meglepőbb a két fiataltól (Mann és a tüneményes Fairuza). A zenében meg mindig is erős volt Wenders. És ha igaz az, hogy elsősorban a vágybeteljesítésért járunk moziba, akkor most helyben vagyunk. Kollektív tudatalattink két nagy álmát is megvalósítják a filmben: az egyik, hogy minden fakszni nélkül kiléphessünk a régi életünkből, a másik, hogy tiszta erőből kivágjuk a tévét a csukott ablakon.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8459