KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 38. Magyar Filmszemle díjai
• Schubert Gusztáv: Erdőss Pál (1947–2007)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Keleti végeken Játékfilmek
• Reményi József Tamás: Nulla sor, nulla betű Ópium
• Báron György: Végtelen történetek Dokumentumfilmek
• Pápai Zsolt: Vizsgák és székfoglalók Kísérleti- és kisjátékfilmek

• Géczi Zoltán: PTO 35MM Japán–amerikai háborús filmek
• Vaskó Péter: Mítosztemető A dicsőség zászlaja; Levelek Iwo Jimáról
• Wostry Ferenc: Vérvörösben Dario Argento
• Greff András: Egy másik szerelem krónikája Argento és Antonioni
• Orosdy Dániel: Horrorra akadva Lucio Fulci
• Varga Zoltán: Boszorkányok márpedig… A harag napja
• Sinkó István: Kettős megvilágításban Hammershoi és Dreyer
KRITIKA
• Varró Attila: Többszörös fénytörés Fekete Dália
• Gelencsér Gábor: A mulandóság életképei A hét nyolcadik napja
• Vaskó Péter: Milyen volt szőkesége Hasutasok
• Vajda Judit: Vénusz halála Kythéra
• Kárpáti György: Úttalan utakon Sínjárók
• Horeczky Krisztina: Tündérvölgy Sutkai bajnokok
• Teszár Dávid: Omnia vincit amor? Idő
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Főfőnök
• Kolozsi László: Elemi részecskék
• Pápai Zsolt: 300
• Vízer Balázs: Sunshine
• Vajda Judit: Hannibál ébredése
• Csillag Márton: Buhera mátrix
• Vajda Judit: Zene és szöveg
DVD
• Pápai Zsolt: Az árnyéklovas
• Kovács Marcell: Ízlésficam
• Tosoki Gyula: Az utolsó napok
• Varga Balázs: Forráspont

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hannibál ébredése

Vajda Judit

Hannibal Rising – amerikai, 2007. Rendezte: Peter Webber. Írta: Thomas Harris. Kép: Ben Davis. Zene: Ilan Ishkeri. Szereplők: Gaspard Ullier (Hannibal), Gong Li (Murasaki), Rhys Ifans (Grutas), Kevin McKidd (Kolnas), Dominic West (Popil). Gyártó: MGM / Weinstein Company. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 117 perc.

 

Habár ezúttal Hannibal Lecter legfőbb ismerője, Thomas Harris saját maga adaptálta forgatókönyvvé regényét, a Hannibal ébredéséből éppen az a feszültség, borzongás (thrill) hiányzik, amitől a sorozat korábbi, szintén a neves thriller- és krimiszerző művein alapuló darabjai (az Embervadász, A bárányok hallgatnak, a Hannibal és A Vörös Sárkány) olyan nagyszerűek voltak. Ez nem azt jelenti, hogy Peter Webber filmje ne lenne jól sikerült munka – csak éppen egy egészen más műfajban készült: korrektül, szép kronologikus rendben mondja fel a pszichopata, kannibál sorozatgyilkos korai éveinek történéseit, s ezzel egy különösen véres életrajzi filmmel gyarapítja a Lecter-legendáriumot és árnyalja tovább a figuráról kialakult képet.

Hannibal ugyan ugyanannyit gyilkol, mint később, és mindezt máris ugyanolyan kegyetlenül teszi, mint érettebb korában, ám az egyes aktusok előkészítésében és a film felépítésében nincs semmi a borzongásfilm zsánerének speciális hatáskeltő eszközeiből. A fiatal Lecter ráadásul ezúttal nem kedvtelésből gyilkol, hanem szabályos bosszúhadjáratot folytat az igazság nevében, így a Hannibal ébredése még mindig közelebb áll egy bosszúfilmhez, mint a thriller műfajához.

Emiatt viszont az a különös helyzet áll elő, hogy ami hiányzik a dramaturgiából, azt a másik oldalon, a nézői azonosulás oldalán mégis megkapjuk: ugyanolyan közel kerülünk a figurához, mint egy hagyományos életrajzi filmben, ráadásul itt nincs meg az a természetes elidegenítés, ami a sorozatgyilkosos filmeknél fennáll (a néző sem a sorozatgyilkossal, sem az áldozattal nem azonosul) – ha egyetérteni nem is tudunk a gyermek és ifjú Lecterrel, megérteni igen, és ez kimondottan borzongató érzés.

Habár bizonyos apró jelzésekkel (egy vadkan, egy maszk, egy udvarias vigyázzállás) megteremtődik a kapcsolat a korábbi Hannibal-darabokkal, a fentiek miatt furcsa mód egy gyengéd, romantikus Vermeer-filmmel (Leány gyöngy fülbevalóval) bemutatkozó rendezőnek sikerült gyökeresen megváltoztatni azt az egységes képet, ami a figuráról kialakult és egy új, erkölcsösebb és határozottan szerethető Lectert teremtenie.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8957