KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/október
BLOG
• Wostry Ferenc: A kiúttalanság történetei Cinefest 7.
• Baski Sándor: Tablóképek Ká-Európából CinePécs 2010
KÖZELJÖVŐ-FANTÁZIÁK
• Kömlődi Ferenc: Közeljövő-képek Poszt-cyberpunk a XXI. század első évtizedében
• Kubiszyn Viktor: Háló által homályosan Virtuális közeljövő
MALICK
• Hlavaty Tamás: Az égig érő fa Az élet fája
ÁLOMMOZI
• Jankovics Márton: Kamera a tudattalanban Álomfilmek
• Lovas Anna: Álmok a negyedik falon túlról Satoshi Kon
• Géczi Zoltán: Álomterror Satoshi Kon: Paprika
FRANCE NOIR
• Géczi Zoltán: Marseille-i éjszakák Francia krimi 2000–2010
• Ádám Péter: A metropolis démona Ős-noir: Fantômas-sorozat
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Színésztükör Kállai Ferenc
PORTRÉ
• Zalán Vince: Kisvárosi víkendek Ivan Passer másfél cseh filmje
FILMISKOLA: A MONTÁZS
• Vincze Teréz: Tér-idő-gondolat Vágás és montázs
• Vincze Zsuzsanna: Filmek újratöltve Tévére vágva
• Varga Balázs: Folytonossági hiányok Az ugró vágás
TELEVÍZÓ
• Klág Dávid: Kentucky cowboy A törvény embere
KRITIKA
• Pápai Zsolt: Posztforradalmi jasszkorszak Kolorádó Kid
• Horeczky Krisztina: A boldog részünk Pina Bausch: Álomtánc
• Schreiber András: Egyik sír, másik nevet Juan José Campanella: Szemekbe zárt titkok
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Az ígéret megszállottja Ben Sherwood: Charlie St. Cloud halála és élete
• Szabó Noémi: Sekélyes sírhant Charlie St. Cloud halála és élete
MOZI
• Vajda Judit: Poézis – Mégis szép az élet
• Vajda Judit: Lourdes
• Forgács Nóra Kinga: A méz
• Zalán Márk: Minden rendben lesz
• Kolozsi László: Szeretők
• Ádám Péter: Dumas
• Vincze Teréz: Nők férfiak nélkül
• Roboz Gábor: Mission London
• Parádi Orsolya: Soul Kitchen
• Alföldi Nóra: Pancserpolice
• Sepsi László: A kaptár – Túlvilág 3D
• Baski Sándor: The Expendables – A feláldozhatók
• Varró Attila: Tolvajok városa
DVD
• Alföldi Nóra: A fantasztikus Róka úr
• Pápai Zsolt: A harcmező hírnökei
• Sepsi László: Mi a gond velem?
• Nagy V. Gergő: A köd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lourdes

Vajda Judit

Lourdes­ – osztrák-francia-német, 2009. Rendezte és írta: Jessica Hausner. Kép: Martin Gschlacht. Szereplők: Gilette Barbier (Hartl), Hubert Kramar (Olivetti), Gerhard Liebmann (Nigl), Elina Löwensohn (Cécile), Tóth Orsolya. Gyártó: ARTE / Canal+. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 96 perc.

 

Lourdes-ban 1858-ban 18-szor jelent meg Szűz Mária. Mára a csodatévő kegyhelyre egész iparág épült: több százezer, alkalomadtán milliónál is több hívő (vagy kétkedő) zarándokol ide évente, nagyrészt a gyógyulás reményében. Jessica Hausner filmjében ebbe a zarándoklat-bizniszbe nyerünk bepillantást. A zarándokok között van öntudatlan-magatehetetlen beteg, egy rosszindulatú, pletykás duó, egy elmagányosodott, elszánt kis öregasszony, több rokkant (köztük egy sclerosis multiplexben szenvedő, lebénult fiatal lány), sőt még olyan, is, aki titkolja a halálos kórt.

A katolikus egyház világi segítői terelik őket barlangtól gyógyfürdőig, hegyi kirándulástól kínos csendben zajló étkezésen át zenés-táncos estig, és közben mindannyian elkeseredetten próbálnak úgy tenni – ártalmatlan kiruccanásnak álcázva a zarándoklatot –, mintha nem érdekelné őket a csoda, holott erről szól szinte minden beszélgetésük. „Igazságtalan” módon a megmagyarázhatatlan végül épp azzal történik meg, akit szemmel láthatóan a legkevésbé érint meg a hely áhítatos légköre. Miután pedig sor kerül a varázslatos gyógyulásra, megkezdődik a csoda lemeztelenítése: mérni, vizsgálni, elemezni kezdik, hiszen a csodát hitelesíteni kell (legyen ez bármekkora oximoron).

A filmben magában is ez a deszakralizálás zajlik, de ott – a valósággal ellentétben – jó taktikának bizonyul. A mágikus és álszenten vallásos helyett hétköznapi, sőt kifejezetten profán és helyenként abszurd világképpel készült Lourdes iskolapéldája annak, amikor már a téma meghatározza, milyen módon kell leforgatni a filmet. Az egyetlen helyes út itt a giccs elkerülése, a lehető legvisszafogottabb, legegyszerűbb megoldások kiválasztása volt, és ennek felismerése az alkotók érdeme. Hogy ez sem kis dolog, arról a közelmúltban hasonló témájú, ám ragacsos érzelgősségbe fulladó Camino tanúskodik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10330