KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/január
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Szóra bírt kép Lakatos Róbert
• Kolozsi László: A szeretet határai Beszélgetés Szajki Péterrel
• Kolozsi László: Szorongásom, félelmem, frusztrációm Nejem, nőm, csajom
• Kővári Orsolya: Én vagyok Só Mihály Beszélgetés Bodrogi Gyulával
• Tornai Szabolcs: Egy árulás anatómiája Beszélgetés Tornai Józseffel
LÁZADÓ KAMERA
• Stőhr Lóránt: Hit nélkül élni Errol Morris
• Szalay Dorottya: Szervízúton Dennis Hopper – The Lost Album
• Ruprech Dániel: Tegnap és holnap között Az Oberhauseni Nyilatkozat
• Baski Sándor: Az ellenállás útjai Verzió 2012
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kedvenced temetője Szörnyek a kortárs animációban
XANTUS
• Forgách András: Sötét csillogás Xantus János (1953-2012)
ANIMÁCIÓ
• Horváth Eszter: Átjárható dimenziók Anilogue
• Kovács Kata: Élmezőny Primanima
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: A folytatás záloga A cliffhanger
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: A tigris, az Isten és a mentőcsónak Yann Martell: Pi élete
• Vajda Judit: Csalimese Ang Lee: Pi élete
KRITIKA
• Lovas Anna: Hushpuppy meséje A messzi dél vadjai
• Sepsi László: Bővített kiadás A hobbit: Váratlan utazás
MOZI
• Baski Sándor: Vérturisták
• Forgács Nóra Kinga: Volt egy tánc
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Nevelős Zoltán: Kényszerleszállás
• Roboz Gábor: Végzetes hazugságok
• Szabó Noémi: Rúzs, reptér, satöbbi
• Kovács Kata: Leánybúcsú
• Zalán Márk: Kvartett
• Molnár Viktória: A nyomorultak
• Tüske Zsuzsanna: A hét pszichopata és a si-cu
• Huber Zoltán: Kezelés
• Csiger Ádám: Kettős játszma
• Géczi Zoltán: Rajtaütés
• Varró Attila: Dredd
DVD
• Czirják Pál: Szindbád
• Pápai Zsolt: A kaland; Az éjszaka
• Nagy V. Gergő: Kitaszítva; Kallódó emberek
• Sepsi László: Stephen King-gyűjtemény
• Nagy V. Gergő: Akasszátok őket magasra
• Vincze Árpád: Római vakáció
• Géczi Zoltán: Nincs menekvés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
XANTUS
• Szőnyei Tamás: Törékeny történetek A Xantus-filmek zenéi

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Ang Lee: Pi élete

Csalimese

Vajda Judit

„Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha” – regényadaptáció kis narrációs csavarral.

A tajvani munkái után romantikus adaptációval, a szexuális forradalom mozgatta drámával, történelmi filmmel, vuhsziával, „shakespeare”-i szuperhősmozival, Oscar-díjas, szívszorító „brománccal”, háborús románccal és egy jó hangulatú, vidám retrókalanddal jelentkező Ang Lee ismét egy regényhez fordult ihletért, amikor Yann Martel Pi élete című könyve alapján dolgozott.

Martel Booker-díjas bestsellere egy Hemingway Az öreg halász és a tengerét megidéző felemelő kaland „Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha” tanulságával, de emellett egy olyan mese is, mely épp a történetmesélés lényegére hívja fel a figyelmet. Ezt hangsúlyozza a könyvben a kerettörténet (melyben az író valós, megtörtént esetként tálalja az általa talált elbeszélést) és az egyes szám, első személyű narráció – ennek megjelenítésére a filmben egyetlen alternatívaként az a lehetőség állt rendelkezésre, hogy kerettörténet helyett kapunk egy, a cselekmény fővonalát folyamatosan megszakító (és így annak erejét valamennyire csorbító) „B” cselekményszálat, melyben azt láthatjuk, ahogy a történet főhőse, Pi elmeséli vad sztoriját az írónak.

Ez a megoldás pedig jó választásnak bizonyult, hiszen kellőképpen felhívja a figyelmet arra, hogy itt nemcsak a mese számít, hanem a mesélés maga is. Ebben a tekintetben a film némileg a Forrest Gumpnak is rokona, amennyiben ott is rendkívül hangsúlyos a történet saját hőse általi felidézése (lásd a folyamatosan fogyatkozó doboz bonbont és az egyfolytában cserélődő hallgatóközönséget). Csak míg Robert Zemeckis művében a minél hitelesebb háttérre, a konkrét történelmi események minél pontosabb megidézésére, illetve a hős sztorijának ebbe való minél szorosabb beillesztésére törekedtek, addig a ben egyáltalán nem fontos a valószerűség, sőt épp ellenkezőleg: itt a szélsőségekre, az abszurdra, az irracionálisra, sőt végül a történetek behelyettesíthetőségére, valóság és fikció felcserélhetőségére esik a hangsúly.

A Pi életében folyamatosan érezni a mesélői beavatkozást, kezdve onnan, hogy az író kissé gonosz humorérzékkel – vagy legalábbis nem kevés iróniával – az önmagát már kisfiú korától kezdve folyamatosan kereső indiai Piscine Molitor Patelt (röviden Pi Patelt) kidobja a Csendes-óceán közepére, egy csónakba egy kifejlett tigrissel, Richard Parkerrel, egészen odáig, hogy a végén felmerül az igazság helyett egy alternatív verzió is, hiszen a valóság egyszerűen hihetetlennek bizonyul. Az alkotás ugyanakkor fityiszt mutat az értelmezési próbálkozásoknak, hiszen konkrétan elhangzik benne a következő párbeszéd: „Rá kell jönni, mit jelent. / Megtörtént és kész. Mit kéne, hogy jelentsen?”

Mindezek fényében nem túlzás kijelenteni, hogy minden, ami jó Ang Lee filmjében, az Yann Martel könyvéből származik. Amit a direktor tesz hozzá, az csupán középszerű rendezés és színészvezetés, továbbá nem kevés vizuális petárda. A tenger egzotikus világa eleve túlkapásokra ad lehetőséget, Lee pedig alkatilag is vonzódik a látványorgiához – ezek egybecsengéseként olyan giccshatásoknak lehetünk tanúi, mint a szuperközelik és óriástotálok féktelen váltogatása, az anya csillagokból kirajzolódó arca, a naplemente a háborgó vagy épp tükörsimára csendesült víz felett, a tengermélyben lebegő állatok vagy épp a főcím paradicsomi állapotokat megidéző képei. A túlstilizálás és az ügyetlen ráerősítés pedig sajnos máshol is érvényesül, lásd például Pínek Istenhez intézett szózatát.

A filmalkotók azonban szerencsére nem irtották ki a megható történetből az abszurdot sem, így bentmaradtak (vagy épp bekerültek) az olyan részek, mint a mentőcsónakban talált túlélési kézikönyv felolvasása („A közös éneklés is remek módja a jó hangulat fenntartásának.”), illetve annak továbbgondolása („Amennyiben ön nagytestű ragadozóval utazik a csónakban, jelölje ki a felségterületét.”). És ugyanígy megmaradt a filmben a könyv kettős, tartalomra és formára vonatkozó tanulsága, miszerint egyrészt „sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” (talán csak egy tigris), másrészt hogy „az a jó mese, ami jól van elmesélve”.

 

PI ÉLETE (LIFE OF PI) – amerikai, 2012. Rendezte: Ang Lee. Írta: Yann Martel regényéből David Magee. Kép: Claudio Miranda. Zene: Mychael Danna. Szereplők: Shuraj Sarma (fiatal Pi), Irrfan Kahn (idős Pi), Rafe Spall (Író), Shravanthi Sainath (Anandi). Gyártó: Fox 2000 /Haisang Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 127 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/01 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11310