KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/március
TERRORMOZI
• Géczi Zoltán: Az amazon háborúi Kathryn Bigelow
• Baski Sándor: Az elnök sorozata Homeland – A belső ellenség
FRIEDKIN
• Csiger Ádám: Portyán Hollywoodban William Friedkin
• Orosdy Dániel: Az elveszett cirkálás Kultmozi: Portyán
GÖRÖG ÚJ HULLÁM
• Pálos Máté: Idomított kutyák A görög újfilm
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: Chytilová „százszorszép” filmjei – 2. rész A harmadik jelentés
G-MAN FILMEK
• Pápai Zsolt: Szolgáló és védő gengszterek Klasszikus G-Man-filmek
• Varró Attila: Kész mozi Paul Lieberman: Gengszterosztag
• Sepsi László: Felnőni a feladathoz Gengszterosztag
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Önismereti tréningek Tévéhősök identitásválságban – 2. rész
KÖNYV
• Kelecsényi László: Godard – mindörökké JLG – Jean-Luc Godard dicsérete…
MOZIPEST
• Kolozsi László: Nekünk legyen mondva Nekem Budapest
HATÁRSÁV
• Nagy V. Gergő: Jeremy Deller – Mike Figgis: Az orgreave-i csata Gyógyhatás
KRITIKA
• Margitházi Beja: Az Ördög háta mögött Dombokon túl
• Horváth Eszter: A lét kerekén Horváth Eszter
• Margitházi Beja: Közel, Európában Agnieszka Holland: Olthatatlan; A város alatt
• Varró Attila: De, leányálom Spring Breakers – Csajok szabadon
• Huber Zoltán: Szép remények Tollbamondás
MOZI
• Baski Sándor: Az ígéret földje
• Forgács Nóra Kinga: Megtalált emlékek
• Tüske Zsuzsanna: Megtört város
• Árva Márton: Felhők felett
• Kovács Kata: Lenyűgöző teremtmények
• Huber Zoltán: Boszorkányvadászok
• Csiger Ádám: Erőnek erejével
• Vincze Teréz: A házban
• Roboz Gábor: Parker
• Géczi Zoltán: Született gengszterek
• Sepsi László: Die Hard – Drágább, mint az életed
• Vajda Judit: Személyiségtolvaj
• Varró Attila: Croodék
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI
DVD
• Sepsi László: Batman: A sötét lovag visszatér 1–2.
• Pápai Zsolt: A robot és Frank
• Benke Attila: Hétköznapi emberek
• Géczi Zoltán: Az utolsó csavar
TERRORMOZI
• Barotányi Zoltán: Sötét helyek Amerika háborúban a terror ellen

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Megtalált emlékek

Forgács Nóra Kinga

Historias que so existem quando lembradas – brazil-argentin, 2012. Rendezte: Júlia Murat. Írta: Maria Clara Escobar, Julia Murat és Felipe Sholl. Kép: Lucio Bonelli. Zene: Lucas Marcier. Szereplők: Lisa Favero (Rita), Sonia Guedes (Madalena), Luiz Serra (Antonio). Gyártó: Taiga Filmes. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 98 perc.

Elzárt argentin falu, az állomáson pétanque-félét játszó férfiak. Feledés, örök jelen. Az ismétlődés makacs körei, összekapaszkodó magány. Egy titokzatos, lezárt temető. Beborító sötét, megvilágító fénykör. Egy csendes lázadó, az asszony, aki mégis minden nap levelet ír halott szerelmének, virágot visz a temető kerítéséhez, emlékezik és kenyeret süt. Gazzal felvert sínpár, amit gyalogútnak használ, lépeget, miközben énekel. Ugyanez a sínpár, ami egy idegent vezet a faluba, a lányt, aki fényképeket készít és Franz Ferdinandot hallgat.

Júlia Murat filmjének motívumai ezek. A Megtalált emlékek meglepően formatudatos, megkapóan lírai, egyszerre dokumentarista és mágikus fikció. Murat szokatlan expozíciójában szigorú formai szabályok mentén szerveződő, apró, mégis jelentős változtatásokkal lebonyolított ismétlődő szekvenciákban mutat be egy zárt közösséget, elsősorban pedig az özvegyasszonyt, Madalenát. Gondosan elhelyezi azokat a nyomokat is, amik alapján felismerhető, hogy Rita, a faluba érkező fotós, Madalena tükörpárja. Madalena számára az emlékezés és az írás a reflexió eszköze, Rita számára a fényképezés és a figyelem; bonyolult kémiai reakció indul be köztük. Az egyik legfőbb metafora a fény, ami a képeket létrehozza, a legfőbb tartam pedig az idő, ami végre nem csak telik, hanem múlik is, képet, élettörténetet rögzít. Rita elkészíti Madalena portréját, akaratlanul is tükröt tart, amiben a nő meglátja magát, ajtót nyit, amin keresztül visszaengedi őt az ismétlésből a folytatódó, vége felé tartó életbe. Rita a többi falulakót is lefotózta, felbontotta a szokások rendjét. Súlyos és finom szövevényt alkotnak egyre bátorodó interakciók.

Pedig a történet egyszerű. Egy napon egy fiatal lány érkezett a faluba, ahol Madalena asszony házában szállt meg. Fényképeket készített, megtanult kenyeret sütni. Amit lefényképezett, azt visszaadta az életnek, egy történetnek, amiben a halál a katarzis. És talán itt kell maradnia, hogy – például erre a történetre – ő emlékezzen tovább.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11375