KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
   2013/április
HITCHCOCK
• Benke Attila: Tévedések és áldozatok Hitchcock és hősei
• Hubai Gergely: Halálkeringők Hitchcock filmzenéje
• Schubert Gusztáv: A géniusz műhelyében Stephen Rebello: Alfred Hitchcock Így készült a Psycho
AUDREY HEPBURN
• Tüske Zsuzsanna: Az apás Galatea Audrey Hepburn
ÓZ FÖLDJÉN
• Sepsi László: Lefelé a Sárga úton Óz-filmek
• Ardai Zoltán: A sziluett Óz, a csodák csodája
SZUPERHŐS ÉS FILOZÓFUS
• Huber Zoltán: Így használd az okostelefonod Heidegger és a Vasember
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: „Nem is tudtuk, hogy ilyen sötétben élünk” Beszélgetés a Nevelésügyi sorozat rendezőivel
• Szalai Györgyi: Felejtés ellen Emlékezés Wilt Pálra
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Vágyak és vezeklések Berlinale 2013
• Gyenge Zsolt: Az anyaszomorító Călin Peter Netzer: A gyermek fekvése
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: A harmadik jelentés Chytilová „százszorszép” filmjei – 3. rész
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Lakatlanul Beszélgetés Szemerey Samuval
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: Többnyire ártalmatlan Isaac Marion: Eleven testek
• Sepsi László: Fél-élet Jonathan Levine: Eleven testek
JAPÁN REBELLISEK
• Vágvölgyi B. András: Szex, hírnév, politika Nagisa Ôshima
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Amerika anno zéró A Mester
• Bikácsy Gergely: Érzelmek iskolája Május után
MOZI
• Baski Sándor: ill Manors – Rázós környék
• Sepsi László: No
• Huber Zoltán: Halálhegy – A Dyatlov-rejtély
• Forgács Nóra Kinga: Tango Libre – Szabad a tánc
• Margitházi Beja: Teddy Bear
• Alföldi Nóra: A csodacsapat
• Kovács Kata: Camille kétszer
• Géczi Zoltán: Likvidálva
• Barkóczi Janka: Egy hölgy Párizsban
• Parádi Orsolya: Tökéletes hang
• Kránicz Bence: Csapda
• Tüske Zsuzsanna: Dől a moné
• Varró Attila: Az óriásölő
DVD
• Szabó Ádám: Ölni kíméletesen
• Pápai Zsolt: Limonádé Joe
• Soós Tamás: Fejbenjáró bűn
• Nagy V. Gergő: Két nap az élet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Az X-Men visszatért
JAPÁN REBELLISEK
• Csiger Ádám: Harcosok klubja Japán radikális rendezői

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ölni kíméletesen

Szabó Ádám

Killing Them Softly – amerikai, 2012. Rendezte: Andrew Dominik. Szereplők: Brad Pitt, James Gandolfini, Ray Liotta. Forgalmazó: ProVideo. 98 perc.

A Jesse James meggyilkolása… bukolikus, fatalista vadnyugati siratóéneke után az új-zélandi Andrew Dominik ismét az inkább dialógus, mint akcióközpontú szüzsére szavazott. Ezúttal George V. Higgins hetvenes évekbeli bűnregényét (Cogan’s Trade) dolgozta fel, és a fel-feltűnő modernista jegyek ellenére az írás celluloidpárja posztmodern stílusbravúr. A filmet hosszadalmas – és gyakran négybetűs szavakba fulladó – beszélgetések viszik előre, amelyek nagy részét a soron következő piszkos melók taglalása tölti ki, a kisrealizmus stilizált erőszak-esztétikával elegyedik (autós rajtaütés, majd lassítva repülő töltény az esős éjszakában, a léhűtő zsiványok extravagáns drogtripje), a lassú tempót gyors erőszakkitörések bontják meg.

Az Ölni kíméletesen érdekességét elsősorban a műfajszemlélete jelenti. Dominik akkor érzi nyeregben magát, amikor aktualizálhatja a forrásművet, és ezzel végeredményben olyan gengszterfilmmé formálja munkáját, amely a társadalmi problémák mellett/helyett gazdaságpolitikai kérdéseket vizsgál. Az Ölni kíméletesen a kortárs gazdasági válság kórképévé válik, amelyben nemcsak lecsúszott simlisekkel vagy válófélben lévő végrehajtókkal futunk össze, hanem olyan régi motoros behajtókkal is (a Brad Pitt által ügyesen életre keltett Jackie Cogan közülük való), akiket adnak-vesznek a bűn monetáris piacán, alig kapva esélyt a megélhetésre vagy túlélésre. A hivatásos likvidátorok maguk is hamar célpontokká válnak, hovatovább likviditási gondokkal küzdő, kiszolgáltatott átlagemberekként végezhetik bármelyik pillanatban. Az Obama-ciklus lózungja, a „Yes, we can!” jelentése furcsán pervertálódik és a bűnbe befektető archetipikus figura lépten-nyomon durván újrakonstruálódik a piagőzös, dohányszagú, csapadékos noir-miliőben: ebben a filmben még a gengszterek vállalkozásai sem hoznak nyereséget, a kapitalista ideológia még a számukra sem profitábilis. Az Ölni kíméletesen nem hibátlan film, a cselekmény néhol elfárad, ám választott témája mellett jórészt példásan és átélhetően érvel. A westernmítosz törvényen kívüli ikonja után Dominik az újvilági kiskirályoktól vesz búcsút.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11390