KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
   2015/január
KÉZDI-KOVÁCS ZSOLT
• Gelencsér Gábor: Director doctus Kézdi-Kovács Zsolt (1936−2014)
• Kézdi-Kovács Zsolt: Nulladik, kiindulási pont Erdély leírása a XX. század végén
• Bilsiczky Balázs: Feledhetetlen múlt Erdély leírása a XX. század végén
VIDÉKI MAGYARORSZÁG
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 1. rész
MAGYAR BÖRTÖNFILMEK
• Soós Tamás Dénes: „Nincs feloldozás” Beszélgetés Gerő Marcellel és Monory-Mész Andrással
• Horeczky Krisztina: Kibukottak Gerő Marcell: Káin gyermekei
• Kolozsi László: Fiatalkorú és bűnöző Magyar börtönfilmek
ZSENIMOZI
• Andorka György: Agyak a tartályban A mindenség elmélete; Kódjátszma
• Huber Zoltán: Az évszázad embere Einstein moziba megy
MIKE NICHOLS
• Baski Sándor: A szerző, aki ott se volt Mike Nichols (1931 – 2014)
• Varró Attila: Két Robinson között Diploma előtt
VETERÁN AKCIÓHŐSÖK
• Szabó Ádám: Halálközelben Az akció öregkora
ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Rajzceruza és digitális ecset Anilogue 2014
• Varga Zoltán: A jegesmedvéket lelövik, ugye? Bucsi Réka: Symphony No. 42
ÚJ RAJ
• Kránicz Bence: Téli mesék Magyar Filmhét: Generációk
• Sipos Júlia: A távollét elviselhetetlen könnyűsége Menjek/maradjak
• Margitházi Beja: Hozott anyagból Füredi Zoltán: Világpark
KÖNYV
• Kelecsényi László: Vedd könnyedén Makk Károly: Szeretni kell
• Orosdy Dániel: A nevető bohóc szomorúsága Robin Williams
• Kovács Gellért: A világhírű duplőr Itt forgott – Főszerepben Budapest
KRITIKA
• Vajda Judit: Álomlányok Swing
• Vincze Teréz: Csehov Anatóliában Téli álom
MOZI
• Lichter Péter: Shirley – A valóság látomásai
• Jankovics Márton: 20.000 nap a Földön
• Kolozsi László: Sils Maria felhői
• Schreiber András: Keresztút
• Huber Zoltán: Spanyol affér
• Kovács Kata: Büszkeség és bányászélet
• Varró Attila: Hős6os
• Parádi Orsolya: Apropó szerelem
• Vajda Judit: Annie
• Forgács Nóra Kinga: Újrahasznosított szerelem
• Sepsi László: Exodus – Istenek és királyok
• Rusznyák Csaba: A hobbit: Az öt sereg csatája
DVD
• Záhonyi-Ábel Márk: Emberek a havason
• Gelencsér Gábor: Szerelmem, Elektra
• Pápai Zsolt: Az orvosdoktor
• Soós Tamás Dénes: Legénylakás
• Pápai Zsolt: Missouri fejvadász
• Géczi Zoltán: Super
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Legénylakás

Soós Tamás Dénes

The Apartment – amerikai, 1960. Rendezte: Billy Wilder. Szereplők: Jack Lemmon, Shirley MacLaine, Fred MacMurray. Forgalmazó: Fantasy Film. 125 perc.

David Lean 1945-ös filmje, a Késői találkozás két házas főhőse a férfi egyik barátjának lakásán randevúzik. Mikor a barát hazaér, rajtakapja Alec-et és Laurát, és mérgesen követeli vissza az Alecnek adott pótkulcsot. Billy Wildert ez a Lean-filmben nem is látható, pótkulcs-kölcsönző epizodista ihlette meg: a Legénylakás főszereplője az Egyszerű Esetek Osztályán robotoló C.C. Baxter, aki úgy próbál felkapaszkodni a ranglétrán, hogy lakását főnökei rendelkezésére bocsátja esti légyottokra. Ebből a helyzetből Wilder nem a férfihűtlenség szatíráját forgatta le – megtette azt már öt évvel korábban, a Hétéves vágyakozással. A Legénylakás elsősorban az amerikai (karrier)álmot mindenek fölé helyező átlagirodista magányára, és a soviniszta férfiak által kihasznált lifteslány, Fran szerelmének fájdalmára fókuszál. Egy olyan korban, amelyben a dramedy még korántsem volt bejáratott fogalom, a film újszerűségét épp a drámai pillanatok és az ironikus, pajkos wilderi humor értő vegyítése adja. Az egy évvel azelőtti Van, aki forrón szereti harsány, kabarészerű poénjaival szemben a Legénylakás komédiája finomabb és erősen karakterközpontú: gyakorta a makarónit teniszütővel leszűrő és folyton érdektelen statisztikákat soroló Baxter szerethető kisszerűségéből fakad. (Korabeli, de ma is aktuális élc is akad: az esti filmeket nézhetetlenné tevő tévéreklámok kapják.)

Az éles hangnemváltások mellett Wilder több modern vonással frissítette filmjét. Főhősére rázárta az üres tereket: a karrierista magára maradottságát nagy mélységélességű képekben, hosszabb – de nem hosszú – beállításokban érzékeltette. A tévében vetített Grand Hotel mellett pedig nyíltan és direkten idézett egy korábbi filmet, King Vidor A tömegét. Baxter uniformizált munkahelyének rideg miliőjét Wilder is egyenasztalok végtelenbe nyúló sorával teremtette meg – állítólag fel is hívta Vidort, hogy megkérdezze, hány asztalt használt a híres irodajelenetben.

A Legénylakás tarolt az Oscar-díjátadón és a pénztáraknál, annak ellenére is, hogy merész témája és kevert hangneme a kritikusokat és a közönséget is megosztotta. Pedig pont ez szavatolja időtállóságát: a házasságtöréseknek, a törtetésnek áldozatul eső naiv kisemberek humorral szemlélt kálváriája. Habár a „cinikus Wilder” egyik szentimentálisabb filmjeként ünneplik, a Legénylakás valójában Wilder legszomorúbb vígjátéka – és pont ezért olyan szerethető.

Extrák: mozielőzetes, ajánlók.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12064