KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
   2015/március
OLASZ POLIP
• Nevelős Zoltán: Szemben az erőszakkal Olaszország ólomévei
• Bikácsy Gergely: Maffia-átvilágítás Francesco Rosi (1922-2015)
• Csiger Ádám: Minden maffiózó rohadék Gomorra-sorozat
• Soós Tamás Dénes: „A pisztoly marad, hozd a cannolit!” A maffia Amerikában
U.S. ARMY VS. DJIHAD
• Géczi Zoltán: Aszimmetrikus hadviselés Amerika terrorellenes háborúja
FRANCIA MULTICOLOR
• Barkóczi Janka: Meseváros végzete Timbuktu
• Szatmári Zsófia: Kirepülni szabad Party Girl, Csajkor, Küzdők
• Ádám Péter: A humor mártírjai Charlie Hebdo-per
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 –3. rész
OROSZ HISTÓRIA
• Geréb Anna: Az utolsó orosz zsidó nemes Eisenstein tabui
• Veress József: „A múltat be kell vallani” Egy orosz szöveggyűjteményről
SVÉDKESERŰ
• Vincze Teréz: „Nézd legott komédiának…” Roy Andersson: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről
• Varró Attila: Álomjáték Julia kisasszony-adaptációk
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Szigorúan ellenőrzött gyönyör E. L. James: A szürke ötven árnyalata
• Vajda Judit: Gyógyíthatatlanul romantikus Sam Taylor-Johnson: A szürke ötven árnyalata
KRITIKA
• Kovács Bálint: Dinnyeleves újhagymával Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér
• Fáber András: Filmet rendezni Alain Resnais: Szeretni, inni és énekelni
• Kránicz Bence: A simlis és a szende Tim Burton: Nagy szemek
MOZI
• Árva Márton: Rio, szeretlek!
• Forgács Nóra Kinga: Csodák
• Roboz Gábor: Fácángyilkosok
• Varró Attila: Kéjlak
• Tüske Zsuzsanna: Elemi szerelem
• Baski Sándor: Az új barátnő
• Kovács Kata: Ahol a szivárvány véget ér
• Kolozsi László: Őrült szerelem
• Sepsi László: Jupiter felemelkedése
• Kránicz Bence: Kingsman: A titkos szolgálat
• Huber Zoltán: Csocsó-Sztori
• Simor Eszter: Shaun, a bárány – a film
DVD
• Fekete Martin: Foto Háber
• Gelencsér Gábor: Vörös föld
• Pápai Zsolt: Az Élet Könyve
• Lakatos Gabriella: Ez történt Budapesten
KÖNYV+DVD
• Murai András: Örömtankönyv Varga Balázs: Final Cut – A tankönyv
• Gelencsér Gábor: Puszták képe Szekfü András: „Magánkalóz a filmdzsungelben”
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Rövid leltár az új szezon előtt

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Francia Multicolor

Timbuktu

Meseváros végzete

Barkóczi Janka

A dzsihad fanatizmussal szemben egy muzulmán szent város sem érezheti magát biztonságban.

A Szaharán túl, Mali közepén, van egy város, ahol nem kevesebb, mint 333 szent sírját rejti a föld. A varázslat és gazdagság legendái ezen a vidéken, a ghánai, szongai, tuareg, marokkói, francia uralom alatt, az együtt élő és egymást túlélő kultúrák nyomában évszázadok óta szaporodnak, így igazolva a helyi mondást: a só északról jön, az arany délről, a pénz a fehér emberek országából; de Isten szava, a bölcsesség és a legszebb mesék kizárólag Timbuktuban találhatók. Timbuktu, melyet már csak nevének misztikus csengése miatt is hajlamosak lennénk a fikció világába utalni, valódi település, olyan hely, ami a XV. században még a világ köldöke volt, mára azonban Afrika egyik legszegényebb, terrorral és kilátástalansággal küzdő pontjává vált. Nem véletlen, hogy az éles szemű Abderrahmane Sissako rendező, a harmadik világ szenvedéseinek elhivatott szószólója, éppen itt találta meg napjaink egyik súlyos kihívásának szimbólumát, mert ez a mágikus, mégis létező táj illusztrálja a leghitelesebben azt a félelmetes jelenséget, amikor az irracionalitás hirtelen a valóságban nyit teret magának.

2012-ben a nagyvilág alig vette hírét annak, hogy a sivatagi város tuareg szeparatisták kezébe került, máris távozásra bírta őket az al-Kaidával kapcsolatban álló dzsihádista csoport, az Ansar Dine. Bár egy év múlva a francia-mali egyesült erőknek sikerült visszafoglalni a területet, az addig átélt traumák hatása és a fokozott biztonsági kockázat a mai napig intenzív maradt. Sissakót egy újsághír inspirálta a szélsőséges iszlamista uralom töredékes, valószerűtlen víziójának megfilmesítésére, amely egy földbe ásott lyukban megkövezett párról szólt, akik a vád szerint házasságon kívüli nemi viszonyt ápoltak. A laza epizódokból, benyomásokból építkező Timbuktu a vallási fanatizmus égisze alatt bevezetett rendszabályok kínját, a megerőszakolt civilizáció jajszavát fordítja le a nyugati elme számára is befogadhatóvá. Az iszlám jogrend, a saría nevében hozott korlátozások, a dohányzás, a zene, a labdarúgás tilalma, a nők számára kötelezővé tett, teljes testet takaró bő öltözék olyan gyötrelmek, amelyekkel az egyén és az addig éppen felvilágosult szellemiségéről híres sivatagi társadalom összessége egyaránt konfrontálódik. A történet kiindulópontja egy magányos nomád család, azon kevesek egyike, akik nem keltek útra a térségből ez idő tájt meginduló 300 000 menekülttel, és akiket GPS nevű kincset érő tehenük halála a teljes kilátástalanságba sodor. A valódi főszereplők mégsem ők, hanem a közösség és a város, amely sehogy sem találja a helyes viszonyulást a vele megeső felfoghatatlan rémségekhez. Az egyes emberek reakcióit felvillantó, szkeccsszerűen kapcsolódó jelentek szereplőit olyan emblematikus személyiségek formálják meg, mint a csodálatos hangú mali énekesnő, Fatoumata Diwara, vagy a magát az események alól különleges státuszával kivonó, őrült boszorkányt alakító haiti táncos-színésznő, Kettly Noël, de mellettük Európában befutott migráns színészek is feltűnnek, például Hichem Jacoubi és Abdel Jafri. A komoly dramaturgiai ívet nélkülöző forgatókönyv, amely leginkább az életre kelt abszurditás fantáziavilágának egyes stációit ábrázolja, az Adéle élete 1-2-vel már bizonyított Sofian El Fani operatőri munkájával a National Geographic színpompás, kissé talán túlságosan is steril világát idézi meg.

A Mauritániában és Maliban nevelkedett, Moszkvában filmes képzést kapott, majd Franciaországban alkotó Sissako már korábbi filmjeiben, a Boldogságra várva és a Bamako multikulturális – posztkolonialista kritikát sem mellőző – közegében fontosnak tartotta, hogy az ismeretlen Afrikát valamilyen módon becsatolja a globális vérkeringésbe. Mostani munkájában nem a kontinensen kívül, hanem azon belül talál referenciapontokat, és éppen az évszázados sokszínűség megszüntetése, az erőszakos uniformizálás ellen tüntet. A hat nyelven, arabul, bambarául, szongaiul, tamasekül, franciául és angolul felhangzó párbeszédek újabb és újabb dimenziókat nyitnak, és nyilvánvalóvá teszik, hogy ami a Föld távoli pontján, barátságtalan homokdűnék fogságában történik, különböző áttéteken keresztül egy napon a közvetlen közelünkben is hathat. Ahogy a világ összetettségére különösen fogékony rendező egy interjúban megfogalmazza, hiba volna a vallási fanatikust szimplán gonosz figuraként ábrázolni, aki távol áll mindentől, ami normális, hiszen a dzsihádistának feltétlenül vannak emberi vonásai, törékeny élőlény, és éppen ez a törékenység az, ami bizonyos helyzetekben bárkit szörnyeteggé tehet.

 

TIMBUKTU (Timbuktu) – francia-mauritániai, 2014. Rendezte: Abderrahmane Sissako. Írta: Kessen Tall. Kép: Sofian El Fani. Zene: Amin Bouhafa. Szereplők: Abel Jafri (Abdelkerim), Kattly Noel (Zabou), Ibrahim Ahmed (Kidane), Toulou Kiki (Satima). Gyártó: Les Films du Worso / Dune Visions. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 97 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 22-23. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12100