KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
   2015/július
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Az egyetlen Nemes Jeles László: Saul fia
• Soós Tamás Dénes: „Olyan, mint egy tánc” Beszélgetés Erdély Mátyással
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Gelencsér Gábor: Staféta a labirintusban Kovács András
• Kovács András: A szerencse fia
HORROR 2.0
• Sepsi László: Hebegés és belezés Új független horrorfilmek
• Hegedüs Márk Sebestyén: Folytatások között Insidious: A gonosz lélek
• Varga Zoltán: Nincsenek itt Poltergeist 1982 vs. 2015
KATASZTRÓFAFILMEK
• Huber Zoltán: Sterilizált evolúció Egynyári katasztrófafilmek
• Barotányi Zoltán: Atomerőmű-katasztrófák Tudomány a moziban
• Andorka György: Felezési idő Atom-dokuk
BOORMAN
• Csiger Ádám: „Ez csak egy játék” John Boorman portré - 2. rész.
WELLES 100
• Kránicz Bence: A mágus ezer arca Welles, a mozihős
• Varró Attila: Ponyvából katedrális Welles noir adaptációi
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Az én XX. századom Robert Wilson színpada
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Kiemel, beemel Linz – Crossing Europe
• Ruprech Dániel: Síkban terül el Oberhausen
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Korszakok határán Mad Men – Reklámőrültek
KÖNYV
• Veress József: „Megvigasztal két órára” Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
FILM / REGÉNY
• Jankovics Márton: A hiányérzet krónikása Paul Thomas Anderson: Beépített hiba
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Hegek a lelken Nagy Dénes: Seb
• Takács Ferenc: Képben vagyunk Mike Leigh: Mr. Turner
• Czirják Pál: Ez nem egy taxi Jafar Panahi: Taxi Teherán
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány macskával
• Árva Márton: A második anya
• Kovács Bálint: Világevők
• Baski Sándor: Jön Harold!
• Kránicz Bence: A kém
• Varró Attila: Hullámlovasok
• Vincze Teréz: Szerelemsziget
• Vajda Judit: Csak azért is szerelem!
• Tüske Zsuzsanna: Megőrjít a csaj
• Horváth Eszter: Szex, szerelem, terápia
• Soós Tamás Dénes: Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban
• Sepsi László: Holnapolisz
DVD
• Kránicz Bence: Batman-rajzfilmek
• Pápai Zsolt: Hazárdjáték
• Soós Tamás Dénes: Az interjú
• Kránicz Bence: Agyar
• Fekete Martin: Szarvak
• Pápai Zsolt: Csapatjáték

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hazárdjáték

Pápai Zsolt


The Gambler – amerikai, 2014. Rendezte: Rupert Wyatt. Szereplők: Mark Wahlberg, Jessica Lange, John Goodman. Forgalmazó: Paramount. 110 perc.


A hetvenes évek Hollywoodi Reneszánszának a maga korában szolid visszhangot keltett, de számos elemében ma is izgalmas darabja Karel Reisz A játékos (The Gambler) című művészthrillere a kártyaszenvedélye által megnyomorított főiskolai irodalomtanárról, aki rokonaitól kezdve a szeretőjén át a legkülönbözőbb alvilági körökkel keveredik konfliktusba. Az 1974-es mű a Hollywoodban ekkoriban divatos modernista tendenciák szép példája: Reisz és forgatókönyvírója, a később direktorként is megmutatkozó James Toback (Ujjak) érzékenyen és intelligensen merített Dosztojevszkijtől, nagy gondot fordított a főhős (James Caan) lelkének analizálására, tudatosan lassította le a cselekményt a sok epizóddal és mellékszállal, illetve okosan hagyta nyitva a filmet.

A Paramount azzal állított emléket Reisz művének, hogy megszületésének negyvenedik évfordulóján újrafeldolgozta azt, de az eredetileg rendezőnek felkért Martin Scorsese leváltása Rupert Wyattre (A majmok bolygója: Lázadás), illetve a főhős szerepére kinézett Leonardo DiCaprio helyett Mark Wahlberg szerződtetése végzetes tévedésnek bizonyult. Kivált utóbbi választás tűnik problematikusnak, Wahlberg ugyanis körülbelül annyira hiteles Shakespeare-ről monologizáló egyetemi oktatóként, mint a magyar politikusok, amikor az erkölcsről szónokolnak, és nem csupán a színészi habitusa miatt lóg rajta a szerep, hanem azért is, mert a forgatókönyvíró álintellektuális és ostoba mondatokat írt neki (például: „A szenvedésnek nincs relatív foka”), a rendező pedig kínos szituációkba instruálja (mint például amikor megszakítja az előadást a hatalmas auditóriumban, kiküldi a hallgatókat, és távozásuk közben leheveredik a katedrára egy kis konyhafilozofálgatás kedvéért). Az efféle jelenetek célja nyilvánvalóan a bohém figura elveszettségének megmutatása, de valójában semmit sem mutatnak meg, mármint a rendező tanácstalanságán és ötlettelenségén kívül. Némi változás csak akkor áll be a film színvonalában, amikor a játékidő utolsó harmadában rögrealista gengszterbölcselmek váltják fel a talajközelben szárnyaló, poétikus elmélkedéseket (kiváló a jelenet, amelyben John Goodman gengsztere nyersen kioktatja hősünket az egyetlen vállalható életpozícióról), továbbá amikor az alkotók felhagynak a művészieskedő gesztusokkal (például nem forszírozzák tovább a lelki jelenségek vizsgálatát), és invenciózusan megvastagítják a bűnügyi szálat. Goodman dörgedelme mellett a probléma megoldása (illetve az eredeti verzió nyitott befejezésének zárttá alakítása) jelenti a film igazi nóvumát. Mindennel együtt azonban Rupert Wyatt munkája alatta marad Reiszének, valahogy úgy, ahogy a benne felhangzó remixek is az eredeti daloknak – kivált a Pink Floyd Time-jának és Moneyjának feldolgozása otromba.

Extrák: Werkfilm és kimaradt jelentek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12285