KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
             
   2015/július
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Az egyetlen Nemes Jeles László: Saul fia
• Soós Tamás Dénes: „Olyan, mint egy tánc” Beszélgetés Erdély Mátyással
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Gelencsér Gábor: Staféta a labirintusban Kovács András
• Kovács András: A szerencse fia
HORROR 2.0
• Sepsi László: Hebegés és belezés Új független horrorfilmek
• Hegedüs Márk Sebestyén: Folytatások között Insidious: A gonosz lélek
• Varga Zoltán: Nincsenek itt Poltergeist 1982 vs. 2015
KATASZTRÓFAFILMEK
• Huber Zoltán: Sterilizált evolúció Egynyári katasztrófafilmek
• Barotányi Zoltán: Atomerőmű-katasztrófák Tudomány a moziban
• Andorka György: Felezési idő Atom-dokuk
BOORMAN
• Csiger Ádám: „Ez csak egy játék” John Boorman portré - 2. rész.
WELLES 100
• Kránicz Bence: A mágus ezer arca Welles, a mozihős
• Varró Attila: Ponyvából katedrális Welles noir adaptációi
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Az én XX. századom Robert Wilson színpada
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Kiemel, beemel Linz – Crossing Europe
• Ruprech Dániel: Síkban terül el Oberhausen
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Korszakok határán Mad Men – Reklámőrültek
KÖNYV
• Veress József: „Megvigasztal két órára” Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
FILM / REGÉNY
• Jankovics Márton: A hiányérzet krónikása Paul Thomas Anderson: Beépített hiba
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Hegek a lelken Nagy Dénes: Seb
• Takács Ferenc: Képben vagyunk Mike Leigh: Mr. Turner
• Czirják Pál: Ez nem egy taxi Jafar Panahi: Taxi Teherán
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány macskával
• Árva Márton: A második anya
• Kovács Bálint: Világevők
• Baski Sándor: Jön Harold!
• Kránicz Bence: A kém
• Varró Attila: Hullámlovasok
• Vincze Teréz: Szerelemsziget
• Vajda Judit: Csak azért is szerelem!
• Tüske Zsuzsanna: Megőrjít a csaj
• Horváth Eszter: Szex, szerelem, terápia
• Soós Tamás Dénes: Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban
• Sepsi László: Holnapolisz
DVD
• Kránicz Bence: Batman-rajzfilmek
• Pápai Zsolt: Hazárdjáték
• Soós Tamás Dénes: Az interjú
• Kránicz Bence: Agyar
• Fekete Martin: Szarvak
• Pápai Zsolt: Csapatjáték

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Világevők

Kovács Bálint

Foodies – svéd, 2014. Rendezte és írta: Thomas Jackson, Charlotte Landelius és Henrik Stockare. Kép: Samuel Gonzáles és Philip Sundbom. Zene: Johan Berthling és Andreas Söderström. Szereplők: Andy Hayler, Aiste Miseviciute, Katie Keiko, Perm Paitayawat, Steven Plotnicki. Gyártó: B-Reel Feature Films. Forgalmazó: Mozinet kft. Feliratos. 95 perc.

Göröngyös pályán indul a nézői rokonszenvért zajló küzdelemben az a film, amelynek első képén egy két lábon járó sztereotípia, egy kopaszodó, kövér gasztroblogger panaszkodik, hogy bár a pezsgő mindenhez illik, azért ez a Moët & Chandon nem jó, bár a homár isteni. Majd a narrátor közli: ők, a Világevők című dokumentumfilm főszereplői fogják megváltoztatni a kulináris világot. Ebből az előételből már látszik, hogy a főfogás csak jó adag (ön)iróniával lehet fogyasztható – ám az önreflexió alig jelenik meg. Márpedig a legszűkebb gourmet célközönségen kívül aligha tudja valaki magától értetődően komolyan venni a lehunyt szemmel, nagyokat sóhajtva, elmélyülten bólogatva borókafüstben, erdei aljnövényzeten tálalt feketegyökeret falatozó embereket.

Pedig az alkotók nem kívánják közel hozni alanyaikat a nézőkhöz, így viszont a Világevők betlehemi üstökös helyett a három Michelin-csillag által vezérelt, egy jó fogásért kontinenseket átutazó éttermi szakírói megmaradnak vitrinüvegen át figyelt egzotikumoknak. És ez a vitrinüveg a film legkomolyabb problémája, mert mintha nemcsak a nézőket tartaná távol a szereplőktől, de a filmeseket is, ráadásul még a tüzet is pislákolóvá tompítja: elhangzik, hogy aki ennyit költ a hobbijára, nyilván megszállott, csakhogy megszállottak helyett három napig lógatott, főtt galambfiókát pókerarccal fotózó alakokat látunk csupán. És semmihez nem kerülünk igazán közel: elhangzik egy félmondat arról, hogy még nyers tonhal és nyers tonhal között is mennyi különbség van, de a mélyreható kifejtés elmarad. Felmerül, hogy a gasztrobloggerkedés egyeseknek kitörés a saját régi közegükből, de a régi közeget nem ismerjük meg, és így tovább. Akad néhány érdekes gondolat, újszerű megállapítás és ügyes felvétel, de ezek elvesznek a másfél órás filmidőben, mint szardellás libamájfalat a malomkőnyi porcelántányéron.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12311