|
|
MoziAbszurd alakVarró Attila
Irrational Man – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Darius Khondji. Szereplők: Joaquin Phoenix (Abe), Emma Stone (Jill), Parker Posey (Rita), Jamie Blackley (Roy). Gyártó: Gravier Productions. Forgalmazó: Freeman Film. Feliratos. 94 perc.
Amennyiben igaz „A
szorongás a szabadság tériszonya” állítás, amivel Woody Allen idei menetrendszerű
filmjének megcsömörlött filozófia-professzora életét jellemzi, az a jóformán
teljes művészi függetlenség, amiből az elmúlt évtized váltakozó színvonalú és
fogadtatású Allen-filmjei születtek, igen komoly terhet róhat az idén
nyolcvanadik évébe lépő rendezőre. Az
Abszurd alak címszereplője ugyancsak ünnepelt értelmiségi bálvány, nőbolond
és alkotózseni, akit annyira megvisel a kimagasló teljesítményekhez szükséges korlátok
teljes hiánya, hogy immár nem csak szellemi, de lelki életét is örömtelen
szürkeség uralja el. A várva várt megváltás végül egyszerre két irányból
érkezik: egyrészt egy lelkes és intelligens diáklány rajongása ad új lendületet
a megfáradt agglegénynek, másrészt egy rosszindulatú, önhatalmú bíró megölésé kínálja
fel számára a „tökéletes gyilkosság” rég várt intellektuális kihívását.
Hiába áll egyszerre két
műfaji mankó is az idős mester rendelkezésére, Allen épp olyan közönyösen bánik
a románc és a thriller olvasattal, mint kornyadt hőse a szerelmes fruskával és bűntettével:
előbbit pusztán alibiként használja a finálé légből kapott csattanójához (ellentétben
a hajdani Manhattan megindító
május-december románcával), utóbbiban csupán a kiszámítható cselekmény és a
logikátlanság randevúzik egy igen steril boncasztalon (eltérően a Match Point ugyancsak highsmith-i
ihletésű neo-noirjától). Abszurd alakját
Allen leginkább maró bűnhődéstörténetnek szánhatta, ám a simára koptatott
szerzői kliséfigurák és a rutinból felmondott dialógok minden súlyától
megfosztják a szappanoperák jellegtelenségével fényképezett film drámai
konfliktusait: mintha a rendező nem csupán hősét és önmagát büntetné
kiüresedettsége miatt, de megmaradt nézőtáborát is – amit nem is titkol, midőn a
művészi alteregó nyitóelőadásán nyíltan közli a csillogó szemű közönséggel: „A
filozófia csupán verbális önkielégítés”. Allen esetében úgy tűnik, immár a
filmkészítés is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 39 átlag: 5.49 |
|
|
|
|