KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Tom Ford: Éjszakai ragadozók

Kárhozottak királya

Alföldi Nóra

Tom Ford a regény hősnőjét Los Angeles művészelitjébe helyezte át.

 

Tom Ford kétségtelenül az egyik legizgalmasabb stilisztája napjaink popkultúrájának, rajta kívül kevesen mondhatják el magukról, hogy két tömegmédium felületén is képesek markánsan érvényesíteni alkotói mentalitásukat. A divatmogul Ford saját neve alatt futó giga-vállalatának égisze alól egyszerű szabású, klasszikus fazonokat idéző kelmék kerülnek ki, melyeket bújtatott fondorlatokkal és pofátlanul kézenfekvő megoldásokkal avanzsál luxuscikkekké, ám mindemellett nyíltan vállalja, hogy mindezek nem többek eldobható, ipari konzumtermékeknél. Ford saját bevallása szerint épp ettől a csillogó junk-kultúrától csömörlött meg, és úgy döntött, hogy haute couture törekvéseit a filmrendezésben éli ki. A kritika és a nézők által tapsikolva fogadott, Az egyedülálló férfi című első filmjével már karakán direktorként debütált, második, Éjszakai ragadozók című munkájában még magabiztosabb auteurként tetszeleg, ráadásul nem fél rásütni kéznyomát filmjének minden egyes kockájára.

Ford az 1993-as, Austin Wright által írt Tony and Susant vette gondozásába, a hermeneutikai izgalmakkal tarkított regényt ügyesen magára szabta, helyt adva mind művészi önkritikájának, mind szerzői törekvései kinyilatkoztatásának. Pedig nem volt egyszerű dolga; Wright műve többrétegű és többolvasatú „regény a regényben”, amely túlontúl bőbeszédűnek mutatkozik ahhoz, hogy egyetlen egészestés filmbe tömörüljön, nemhogy nagy horderejű nyilatkozattételeket is elbírjon. Ford viszont szokásához híven, elegánsan a lehető legegyszerűbb utat választotta, az exférj brutális bűnügyet érzékletesen taglaló kéziratát olvasó főhősnőt a saját, sznobériájában vergődő, Los Angeles-i művészeti elit közegébe helyezte. Így Susan a regényhez képest nem egy középosztálybeli középkorú asszony, akit az általa olvasott történet izgalmaitól – valamint volt, és jelenlegi tönkrement házasságának tanulságairól való mélázástól – a mosás, főzés, gyermekeinek nevelése szakít el. A főhősnő Ford olvasatában azonosulásra legkevésbé sem csábító, a fogyasztói társadalom visszásságaitől kiüresedett elit nő, akire a semmiből csap le alattomosan volt férjének frappáns, halk bosszúja.

Ez a fogás azonban csak látszólag egyszerű, hiszen a mélyunalommal tarkított űr lapolódik át és vissza egy kőkemény, véres és pattanásig feszülő történetbe, miközben a múlt banális kegyetlensége is megelevenedik: a volt férj regényében Tony magatehetetlenül nézi végig, ahogy családját elrabolják és brutálisan lemészárolják, Susan a sztori követése közben akaratranul is szembesül azzal, hogy majd húsz évvel ezelőtt milyen hideg megfontoltsággal hagyta el alkotói ambícióit kibontani képtelen társát. Ford nem félt ravaszul használni a film médiumának eszközeit, bölcsen sarkít, ellentéteket feszít egymásnak, ahol kell élesít, mindemellett a finomságokat is elhagyja: a Susan emlékeiben megelevenedő férj és a regény frusztrálóan cselekvésképtelen főhőse egy és ugyanaz az ember; a hosszú ideje hibázni képtelen Jake Gyllenhaal ügyesen keresztezi egymásba a két karaktert, igaz Ford is a segítésére siet, hol apró gesztusokkal, hol finom szimbólumokkal szövi egybe a történeteket. Susan világa monokróm, szürke tónusokban csillog üresen, míg a bűnügyi szál vörös és barna színekben vibrál a groteszken harsány nyugat-texasi közegben. Ford minden fegyvert fordítva süt el, egymásra halmozza a klisés mivoltuk miatt káprázatosnak tűnő archetipikus karaktereket, kezdve Susan rideg elitista anyjától, a jóképű és tenyérbemászóan megnyerő új férjen át, a fantasztikusan elnagyolt nyomozó seriffig. Ott rúgja hasba a nézőjét ahol a legjobban fáj; minden egyes szereplő kárhozatra van ítélve, látszólag nem való ez a törékeny, útját kereső alkotói léleknek, mégis ő az, aki bosszúját a lehető legkönyörtelenebbül tálalja. Ford keresve sem találhatott volna jobb közeget adaptációjához a noirnál, ráadásul képletében minden stimmel, mintha csak tankönyből olvasná a szabályait, igaz nem kellett messzire nyúlnia, hiszen minden egyes terméke e sötéten bugyborékoló, fájdalmasan elegáns világ szülöttje.

 

ÉJSZAKAI RAGADOZÓK (Nocturnal Animals) – amerikai, 2016. Rendezte: Tom Ford. Írta: Austin Wright regényéből Tom Ford. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Abel Korzeniowski. Szereplők: Amy Adams (Susan), Jake Gyllenhaal (Edward/Tony), Armie Hammer (Hutton), Aaron Taylor-Johnson (Ray), Michael Shannon (Adams). Gyártó: Fade to Black / Focus Features / Universal. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 112 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12973