MoziCreative ControlKránicz Bence
Creative Control – amerikai, 2015.
Rendezte: benjamin Dickinson. Írta: Micah Bloomberg. Kép: Adam Newport-Berra.
Zene: Drazen Bosnjak. Szereplők: Benjamin Dickinson (David), Nora Zehetner
(Juliette), Dan Gill (Wim), Alexia Rasmussen (Sophie). Gyártó: Ghost Robot / Greencard
Pictures / Mathematic. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 97 perc.
Se szeri, se száma
azoknak a kis költségvetésű függetlenfilmeknek, amelyekre gondos kezek a
science fiction gúnyáját igazítják, hátha eladhatóbbá válik így a portéka a
filmpiacon. A csillogó virtuálisvalóság-jelmez mögött ezúttal ódivatú szerelmi
dráma rejtőzik, az író-rendező-főszereplő Benjamin Dickinson viszont nem is
próbálkozik azzal, hogy a sci-fi műfaji eszköztára révén kölcsönözzön átütő
erőt a melodrámai konfliktusoknak (miként e párosítás legjobb darabjaiban
történik, a Cronenberg-féle Légytől a
Donnie Darkón át Villeneuve Érkezéséig).
Eféle kreativitásról szó
sincs, a főhős csupán arra használja a Facebookot a retinájára vetítő
csodalencsét, hogy jó minőségben szeme elé renderelje legjobb barátjának
élettársát, majd meghitt maszturbálással töltsön el néhány magányos estét. Így
aztán a technológia nem is vet fel izgalmas helyzeteket, a divatos szakállat
viselő, vállalati halandzsát gépiesen daráló, ellenszenves hős sorsa pedig csak
a legempatikusabb nézőket érdekelheti. Dickinson is érezhette, hogy
történetében a tudomány csodái nem elég lenyűgözőek, a szívügyeket pedig a
tartós kapcsolatok fásultsága, nem az új szerelem szenvedélye motiválja. Figyelemelterelésként
nem átallja artisztikus, monokróm képekkel, modoros lassításokkal és
agyonhasznált klasszikus zenei tételekkel traktálni közönségét, bele sem
gondolva, hogy 2016-ban a fekete-fehér képeket és Bach F-moll
zongoraversenyének használatát makulátlan ízlésű rendezőknek is erősen meg kell
indokolnia.
Néhány eredetibb
párbeszédnek, eltalált színészi gesztusnak és a kevés keresetlen pillanatnak
köszönhetően a két nő között őrlődő főhős szenvedése egy-egy jelenet erejéig
átélhetővé válik. Ilyenkor rögtön eszünkbe is jut, Dickinsonnak vajon miért nem
volt bátorsága eszköztelen kamaradrámát forgatni, mert a sci-fi mézesmadzagja
és a maníros stílus csak ártott a Creative
Controlnak.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 8 |
 |
|
