KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Creative Control

Kránicz Bence

Creative Control – amerikai, 2015. Rendezte: benjamin Dickinson. Írta: Micah Bloomberg. Kép: Adam Newport-Berra. Zene: Drazen Bosnjak. Szereplők: Benjamin Dickinson (David), Nora Zehetner (Juliette), Dan Gill (Wim), Alexia Rasmussen (Sophie). Gyártó: Ghost Robot / Greencard Pictures / Mathematic. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 97 perc.

 

Se szeri, se száma azoknak a kis költségvetésű függetlenfilmeknek, amelyekre gondos kezek a science fiction gúnyáját igazítják, hátha eladhatóbbá válik így a portéka a filmpiacon. A csillogó virtuálisvalóság-jelmez mögött ezúttal ódivatú szerelmi dráma rejtőzik, az író-rendező-főszereplő Benjamin Dickinson viszont nem is próbálkozik azzal, hogy a sci-fi műfaji eszköztára révén kölcsönözzön átütő erőt a melodrámai konfliktusoknak (miként e párosítás legjobb darabjaiban történik, a Cronenberg-féle Légytől a Donnie Darkón át Villeneuve Érkezéséig).

Eféle kreativitásról szó sincs, a főhős csupán arra használja a Facebookot a retinájára vetítő csodalencsét, hogy jó minőségben szeme elé renderelje legjobb barátjának élettársát, majd meghitt maszturbálással töltsön el néhány magányos estét. Így aztán a technológia nem is vet fel izgalmas helyzeteket, a divatos szakállat viselő, vállalati halandzsát gépiesen daráló, ellenszenves hős sorsa pedig csak a legempatikusabb nézőket érdekelheti. Dickinson is érezhette, hogy történetében a tudomány csodái nem elég lenyűgözőek, a szívügyeket pedig a tartós kapcsolatok fásultsága, nem az új szerelem szenvedélye motiválja. Figyelemelterelésként nem átallja artisztikus, monokróm képekkel, modoros lassításokkal és agyonhasznált klasszikus zenei tételekkel traktálni közönségét, bele sem gondolva, hogy 2016-ban a fekete-fehér képeket és Bach F-moll zongoraversenyének használatát makulátlan ízlésű rendezőknek is erősen meg kell indokolnia.

Néhány eredetibb párbeszédnek, eltalált színészi gesztusnak és a kevés keresetlen pillanatnak köszönhetően a két nő között őrlődő főhős szenvedése egy-egy jelenet erejéig átélhetővé válik. Ilyenkor rögtön eszünkbe is jut, Dickinsonnak vajon miért nem volt bátorsága eszköztelen kamaradrámát forgatni, mert a sci-fi mézesmadzagja és a maníros stílus csak ártott a Creative Controlnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13007