KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/június
KRÓNIKA
• N. N.: Brouhaha Movie Fesztivál, június 10–19.

• Kovács András Bálint: Minden idők... Aranypolgár
• Bikácsy Gergely: A csecsemő nagykorúsága Orson és Othello
• Király Jenő: Amerikai kéjcirkusz Összehasonlitó szexuálesztétika
• Gelencsér Gábor: Kameratöltőkolt Fiatal francia filmesek
• Molnár Gál Péter: Esti lázak Francia vígjátékok
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Az idő hírarca Mozgóképújság
• Sneé Péter: Pimasz tévé Beszélgetés a Pesty Fekete Doboz Kft. tulajdonosaival
ANIMÁCIÓ
• Kovásznai György: Candide, a rajzfilmhős Műhelynapló
KRITIKA
• Békés Pál: „És akkor... és akkor... és akkor...” Forster és a film
• Forgách András: Lapok egy filmből James Ivory: Howards End
• Kozma György: Miért Alaszkába? Arizonai álmodozók
• Ardai Zoltán: Loeb itt járt Tom Kalin: Ájulás
• Schubert Gusztáv: Vakvarjúcska Szabó Ildikó: Gyerekgyilkosságok
• Gelencsér Gábor: Nyomtalanul Tóth Eszter: Nyomkereső
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: The Wanderers
• Békés Pál: Facérok
• Turcsányi Sándor: Káin ébredése
• Békés Pál: Halhatatlan szerelem
• Fáber András: Életben maradtak
• Turcsányi Sándor: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
• Barotányi Zoltán: Hiába futsz
• Sárközi Dezső: Fenegyerekek
• Tamás Amaryllis: Hanta-palinta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

The Wanderers

Koltai Ágnes

 

A zenéje a legjobb. Sláger volt. Dudolták, dudoltuk, tinédzserek és majdnem felnőttek: Wanderers.

Amit a szám köré ékített Philip Kaufman, jól ismert az amerikai filmtörténetből: szomszédos gangok kakaskodó férfipalántái kergetik egymást a grundon. Ivarérett Pál utcai fiúk agyalják egymást, bármiért ökölre mennek, de a szívük... A szívük aranyozva van. Ahogy a békebeli West Side Storyban, úgy 1979-es újrapolírozott változatában, a The Wanderersben is felülkerekedik a „tulajdonképpen jó gyerek szeretnék lenni” érzése, feltűnnek a csinos hölgyikék is, aztán ahogy az már lenni szokott. Szerelem, eljegyzés, a haverok nyerítő-, kotonosztogató gratulációja. A legférfiasabb hátbaveregetés sem leplezi, érzik ők, a vég feléjük is közeledik, egy kedélyeskedő apósjelölt képében, aki a második csók után már csak az esküvőre engedi el leányát.

Valahogy így enyészik el a mozibunyók szenvedélye. De a hájfejű, kopasz verekedőgép túlélheti a happy endet. Avagy ő lesz a legkiválóbb amerikai apa?

Philip Kaufman az utóbbira szavazna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1310